Bodri Ferenc: Lukács érsek és kora (Budapest, 2003)
Előszó
széles táborát Az őt követő nemzedékek meghatározó példája lett egyházi és világi mértékben egyaránt „Vir sanctus”, egyszersmind „heros patriae”. * * * A „téma” húsz éve kísér és kísért: tudom, hogy választott érsekem csontjai valaha ott jxarladtak Esztergomban, a várhegyi Szent Adal- bert-székesegyház grottájában vagy a szembeni Szent Tamás-pré- postság szentegyháza alatt A színhelyet ma már hiába keresnénk: a templomok szétágyúzott romjait előbb mélyen elgyalulta, majd a leko- paszított fennsíkokra még súlyosabb tornyokat, erősséget emelt a történelem. Kétségeimről először Lékai Lászlóval beszélgettem 1983-ban, Babits Mihály centenáriumán. A dátumra ezért emlékezem Ettől a párbeszédtől kezdődőn, ha nem is folyamatosan, de növekvő figyelemmel gyűjtögettem a Lukács érsekről szóló, egymásnak gyakorta ellentmondó, nemritkán egymást kizáró híradásokat Munkám közben a mozaik lassan összeállt. Köveit harmadfél éve formázom, csiszolgatom. Sejtve, hogy egy, a témához méltó „opus musivum” árnyalásához egy élet munkája sem kevés. A közben képződött néhány kísérlet biztató közreadását a Tekintet „jegyzőjének”, Ördögh Szilveszter barátomnak köszönöm. Jeles része van abban, hogy búvárkodásom eredménye egy kiadó kezébe került. Egyedül aligha próbálkoztam volna, hiszen a jegyzetelgetés, az eredmény alakítgatása változatlan örömmel tölti ki napjaim. A szerző
