Bodri Ferenc: Lukács érsek és kora (Budapest, 2003)

Lukács itthon

Terveihez a pápaság és a mellette állók rokonszenvét nem remélhette, ezért kellette magát állandóan III. Konrád, majd Barbarossa előtt De hasonló szándékok éltek az utóbbiban is - így „a két hegemon vágy” szinte egymást oltotta ki. A 12. század második felében ez a két elv és erő alakította a földrész históriáját, ehhez igazodtak a kontinens országai.

Csupán az egyház nem alkalmazkodik. Elődei után III. Sándor pápa szívóssága jelenti a harmadik erőt: növekvő bizalmatlansága Manuél ügyeskedései és példateremtő ellenállása Barbarossa kíméletlensége iránt A „gregoriánus ideál” a jogász pápában olykor bölcs körültekintéssel és kellő megfontolással gazdagodott A Dictatus papae keménysége a belső békétlenségén felülkerekedő egyház irányításában egy kissé felengedett, bár IV. Hadrián váratlan halála után (1159- szeptember 1.) a széthúzó bíborosok egy hét múlva két utódot választanak Anagniban: az „olaszok” az elhunyt kancellárját, Rolando Bandinelli jogtudóst (III. Sándor), a „németbarátok” és a császártól rettegők pedig Ottaviano de Monticellót (IV. Viktor), aki Barbarossa és kancellárja, Rainald von Dassel gróf, hildesheimi prépost, majd kölni érsek jelöltje volt.

Rainald és Barbarossa kettősének a besangoni birodalmi gyűlés óta (1157. október) Rolando bíboros határozottságáról kellemetlen emléke maradt: a birodalmi uraknak és császáruknak a bíboros itt adta át IV. Hadrián levelét, melyben a pápa az előző legátus tagjainak letartóztatása ellen tiltakozott. A levelet a kölni érsek (szándékosan?, véletlenül?) egy kissé félrefordította a latinul nem tudó főurak előtt, és ebből hatalmas vihar kerekedett ,A »beneficia« szónak oly értelmezést adott, hogy úgy a császárra, mint a körülállókra azon benyomást tette, mintha a pápa ezáltal hűbért akart volna írni, s a császárt a római szék hűbéresének tartaná...” - idézi fel az eseményt Balics Lajos. Pedig a „jótétemény” (beneficia) a „homagium”-mal (hűségeskü) nehezen téveszthető össze. Rolando és társa alig menekült meg a teuton düh és harag elől. És mivel Barbarossa itáliai tevékenysége, a városoktól a roncagliai mezőn kikényszerített homagiumok (1158. november), a korábbi cserbenh agyás és a sorozatos megszégyenítések miatt felháborodott IV. Hadriánt az általa megkoronázott császár kiátkozásában a hirtelen halál megakadályozta, ennél kedvezőbbet a Besanconből elűzött legátustól sem remélhetett. Ezért volt tanácsos Anagniban „kezesebb” pápát választani.

68