Bodri Ferenc: Lukács érsek és kora (Budapest, 2003)
Lukács itthon
A mikor a magasan képzett „bánfi” 1156 táján - és aligha előbb - választói, az egri székeskáptalani kollégium hívására hazaérkezett, az ország trónján az akkor huszonhat éves, és másfél évtizede uralkodó II. Géza ült. Édesapja, az Álmos-ági II. (Vak) Béla (1131-1141) házassága Ilona szerb hercegnővel a bizánci hódító törekvéseket akadályozó szövetség erősítésére köttetett. A tizenegy esztendős gyermekkirályt kezdetben erélyes édesanyja és annak testvére, Belus herceg (1142-től Horvát- és Dalmátor- szág bánja, 1145-től nádorispán és a királyi sereg főparancsnoka) irányította, Makár, majd Martyrius esztergomi érsek pártfogásával, közösen nevelve II. Béla további öt gyermekét A királyi sereg Belus vezetésével 1146-ban két fontos győzelmet aratott: tavasszal visszavette Könyves Kálmán el nem ismert fia, a trónkövetelő Borisz által és német zsoldosok segítségével elfoglalt Pozsonyt, ősszel pedig „a Fischa-menti csatában” jeles csapást mért Jasomirgott Henrik bajor herceg és osztrák őrgróf seregére - megalapozva a növekvő békétlenséget, majd tartózkodást nyugat felől. II. Géza házassága Eufroszinával, Msztyiszláv kijevi fejedelem leányával (1146) a keleti kapcsolatok erősítését szolgálta; a Borisz által gerjesztett háborúságok múltával a királyi pár bőséges gyermekáldással ajándékozza meg híveit. A nyugati és a déli fenyegetettség ellensúlyozására Géza király a franciák barátsága mellett (Esztergom, 1147 nyár) kapcsolatot keresett „a francia-normann liga” másik pólusán: 1152-ben, majd 1155-ben követeket küldött Szicíliába (Adalbert, Gentilis) - az ország biztonságát „a két császár” ellenében (III. Konrád, Manuél) „a két király” (VII. Lajos, II. Roger) oldalán erősítve tovább. Megindult az elmélyültebb tájékozódás folyamata „a németeken túli nyugat” felé: 1142-ben a heiligenkreuzi ciszterciek „kétkezi testvérei” (corversus) alapítottak filiálét a dél-dunántúli Ciká- dor mellett, a monostor tagjai a termőföldek művelésére, a szőlőművelés fortélyaira tanították az eddig inkább állattartó környezetüket A kereszteshadak átvonulása eredményeként a királyi pár készséggel fogadta a Jeruzsálemi Szent János-lovagrend terveit - számukra a betegek és szegények ápolására házat adott Esztergomban (1147), utóbb a város mellett jól jövedelmező birtokot (1150). A kijevi és a halicsi trónviszálykodásban II. Géza sógorát, Izjaszláv fejedelmet támogatja több hadjáraton át A Balkánon közben a bizánciakkal mind újabb és váltakozó szerencsével járó hadakozásra 63
