Bodri Ferenc: Lukács érsek és kora (Budapest, 2003)
A forrásvíz vizsgálata
Abélard az első, aki majd nem egyházi felügyelet alatt tartja előadásait (Melun, Corbeil, Párizs stb.), és mivel a pogány filozófusokat (Platón, Szókratész, Arisztotelész) „az egyházatyák előfutáraiként” idézi és említi, a helyi felzúdulások hatására sokszor kénytelen változtatni működése helyszínén. „Olyan, mint egy igazi harcos. Megtámadja a tanárokat, elhódítja hallgatóikat, ha távoznia kell, hadizsákmányként magával viszi őket, sátrát azon iskolák közelében üti fel, amelyeket el akar foglalni...” - írja tevékenységéről Étienne Gilson, a kor monográfusa. „Szinte mesés számban jöttek tanítványok Európa minden országából, hogy Abélardot hallgassák. Erről tanúskodnak kortársai - nemcsak barátai, ellenségei is...” - írja Charles de Remusat, aki Abélard-életrajzában két jeles „tanítványt” nevez meg: Petrus Lombardust és Rolandus Bandinellust, ő pápaként majd III. Sándor néven lesz Európát formáló nagyhatalom. Tertullianus falakat emelő axiómájával szemben (Credo, quia absurdum - Hiszem, mert képtelenség) Abélard a racionálisabbnak tűnő „Intellego, et credam” (Megértem, hogy hihessem) tételét állítja fel. Bölcseleti műve, a Sic et Non (Igen és nem, 1122) a középkori dialektika klasszikus alkotása lett Az univerzáliák vizsgálatában itt a Szentírás és a korai egyházatyák látszólag ellentétes téziseit kommentálja, dialektikusabban ésszerű meghatározások alkotásával kísérletezik. A „kételkedő gondolkodás” korában szokatlan igényével és lehetőségével a teológia és filozófia már-már lezártnak hirdetett formáit és felépítését bontja meg. „Konceptualizmusával” tagadja az általános fogalmak és a látható dolgok egymástól független létezését, az empirikusan vizsgált világ helyett „a dolgokat és tényeket” együttesen „elvont fogalmakként” kezeli, módszerével a hit tudományos megközelítésének korszerűbb lehetőségéhez nyit a korábbiaktól eltérő ösvényeket „Kétkedőén vágunk neki, és kutatással tárjuk fel az igazságot. ..” - tanította, egyben azt, hogy amit megértünk, csupán az hihető. „Mit érnek az értelmüktől megfosztott szavak?..., azért vannak, hogy jelentsenek valamit...” - hirdette filozófiája alaptételeként „Az Isten megismerésének alapja az önismeret..., ha nem cselekszünk lelkiismeretünk ellen, nem kell attól félnünk, hogy Isten szeméten bűnösök vagyunk..., cselekedeteink értékét a szándék minősége határozza meg..., az erény pedig készséggé szilárdult jóakarat...” - írja; etikájában az önismeret erősítése mellett a szabad döntés képességének megteremtésére, majd helyes alakítására sarkallja híveit 41
