Bodri Ferenc: Lukács érsek és kora (Budapest, 2003)
A bölcsesség forrásánál
Lukács idejében az Esztergomból Párizsba érkezetteket szívesen fogadták a kolostori ebédlők és hálók a színhelyen, ugyanígy útjuk során. Az ismertek közül így tanult „Dávid és Salamon akkori közös lakóhelyén”, a Szent Genonéva hegyének monostoriskolájában Betlehem, Mihály, Jakab, Adorján, rövid ideig talán Péter, magyar klerikus. Az utóbbit majd esztergomi nagyprépost korában Anonymus- szal azonosítja százados vita után a magyar történettudomány. Ha ez igaz, akkor „III. Béla névtelen jegyzője” jelentős és meghatározó mértékben Lukács érsektől nyerte küldetéstudatát és lehetőségeit Példát és biztatást kapott, velük segítséget és ajánlásokat. Jelenlétük „az ékes tollú István apát, utóbb tournayi püspök” Betlehem haláláról III. Bélához 1180 táján írt leveléből volt ismert jó ideje. Ugyanígy egy későbbi levélből, amelyet a diák szüleinek írt (L. comes és Krisztina asszony), ebben nyugtázza a monostornak küldött gazdag adományokat. A levélgyűjteményt „Masson l66l-ben kiadta, s ő a Job nevet tévesen Jacobus rövidített alakjának olvasta, történészeink a Párizsban tanult magyar klerikusok közé - a korábban is ismert Lukács esztergomi érsek és Adorján erdélyi püspök mellé - az ismeretlen Jakabot és Mihályt számították...” - olvasható Györffy György 1993-as, izgalmas esztergomi előadásának szövegében. Györfíy professzor itt számolt be arról, hogy felkereste és tanulmányozta „István tournayi püspök leveleskönyvének hat középkori kódexét..., ezek mindegyikében az elírt név csak Job formában szerepel, s így kézenfekvővé vált, hogy a Párizsban tanult Job a későbbi Jób érsekkel azonos...” A minden bizonnyal legkedvesebb Lukács tanítvánnyal tehát, mestere művének megvalósítójával, aki érsekként a példakép első kanonizációs kísérletének elindítója lett. A jelentős eredményű „nyomozás” folyamán az is kiderült, hogy Betlehem után Mihály is itt halt meg, így mindketten a Pantheon alatt, az egykori Sainte-Geneviéve templom falai között nyugszanak. A város védőszentje őrzi csontjaikat és porladó márványtábláikat A hazaérkező Jób talán életben találta még pártfogóját a váci püspökké való megválasztása előtt (1181-1183). A sokak szerint idős korában igen legyengült Lukács terveit és álmait majd „érseki örökségként” valósítja meg (1185-1203). „Alkalmasint ugyanennek a kolostornak a cintuberniumában élt Péter, esztergomi prépost - olvasom másutt akiről kiderült, hogy a magyar Gesta-íróval, Anonymussal azonos...” - írta a Középkori 29
