Bodri Ferenc: Lukács érsek és kora (Budapest, 2003)

Származás és "nevesítés"

Becket Tamás mellett - írják - többen nevezték szentnek Lukácsot is „a mértékadó szentszéki historikusok” (Bzovius, 1231; Rinaldi, 1683) közül, de az iratok eltűntek Rómából a folyamatosan reménykedő patrióták tudomása szerint.

„Albericus krónikája már életében szentnek nevezte őt. Becket Tamásnál nemesebb, mert tántoríthatatlanabb, századának egyik legnagyobb férfia s kanonizáció nélkül is igazi szentje volt...” - írta Ballagi Aladár és Márki Sándor a Pallos-lexikon szócikke zárásaként. „Boldoggá avatását megindították” - jegyzi akár megújult biztatásként nevénél az Esztergomi sematizmus húsz esztendeje.

Hóman Bálint az érseket „a vallási renaissance titkolt aszkézisű, cilicium-viselő, magyarosan szemérmes...” férfiként látja és mutatja be, regisztrálva, hogy „az előkelő családból jött főpapok közt kevés volt a szerzeteshajlandóságú egyházi férfiú, a Lukács és Róbert érsekre emlékeztető aszkéta...” Róbert ugyan francia származású volt, műveltségével és szorgalmával nem kevés írnoki és királyi kancellári szolgálat után jutott az érseki stallumig (1226-1239). „Boldoggá avatását folyamatba tették” - jegyzi meg róla az idézett sematizmus.

Az mindenesetre tény, hogy „Lucas episcopus Agriensis” szigna- túrája először 1156-ban az egri püspökség egyik oklevelében található. 1158-tól Knauz Nándor esztergomi oklevéltárában a „Lucas archi- episcopus Strigoniensis” titulus szerepel. A korabeli királyi iratokban „hitelesítő tanúként” ugyanígy, utoljára 1181. augusztus 20-án, III. Béla egy Székesfehérváron keltezett adománylevelén.

Az oklevelek szerzetesszorgalmú feltáróinak és közreadóinak jó okkal hihetünk. Bár „az olvasat” során olykor elfárad a szemük, esélyt teremtve az utódok korrekcióinak. De utaljunk itt „a kör- nyülállásokra” is: a zörgő pergamenlapok fagytól csipkézett szélein Sövényházi Márta és Ráskai Lea nemritkán panaszkodott; mentegetőzve a szándék nélküli hibák lehetőségei miatt Tehettek volna így akár a királyi kápolnák scriptorai is. Magam sem másként, ildomos szerénységgel és bocsánatkérőn a dolgok elején.