Bodri Ferenc: Lukács érsek és kora (Budapest, 2003)
Származás és "nevesítés"
Zalka János hősünkről szóló tanulmányának már címében a „Bánfy Lukács” elnevezéssel él, kedvencét pedig többször - szentszéki hozzájárulás nélkül, önhatalmúan - a „boldog” epitetonnal ruházza fel. A származtatás csábító lehetőségével nem foglalkozik. Pauler Gyula patinás monográfiájának egyik jegyzetében a „névadásról” így formál véleményt: „Űjabb íróink Lukácsot »Bánffinak« nevezik, minden megállható ok nélkül, oly korban, mikor még vezetéknevekről egyáltalában véve nem lehetett szó. Szintoly alaptalan, sőt még az akár alsó-lendvai, akár losonczi Bánffi-féle felfogással sem egyeztethető össze, ha egy helyt (Knauz 1/144.1.) »Lucas Bánfíy Alsólindva de genere Guthkeled« névvel jelöltetik. Az érsekség előtt való püspökségének adatait idézi Knauz...” Az Árpád-kor történetének monografikus összefoglalója intését mégsem fogadták meg ismert lexikonaink szerkesztői, egymást követőn „Bánfi” (Bánfy, Bánffi, Bánfíy) címszónál adják azt a kevéskét, ami a hajdani esztergomi érsekről összegyűlt Kivétel a Magyar életrajzi lexikon (1969) és a Korai magyar történeti lexikon (1994); hősünk bemutatása ezekben „Lukács érsek” nevénél található. így szerepel a Hóman-Szekfű (1935), a Magyarország története (1984), Hermann Egyed magyar egyháztörténeti monográfiája (1973), valamint Kristó Gyula, Makk Ferenc és mások „Lukács koráról szóló” műveinek névmutatóiban is. Más helyütt gyakran találkozhatunk a fenti névváltozatok valamelyikével, megtoldva a „Gutkeled nembéli”, akár a de genere Guthkeled előnevekkel a „Bánfi’-variációkat követőn. Az említett Esztergomi sematizmus a helyi érsekek sorában elődei hagyományát követőn Martyrius és I. Miklós között Guthkeled nembeli Bánfy Lukács 1158-1179 néven és évszámokkal jelöli 15. „archiepiscupusát”. Ekként egy esztendővel korábbról datálja a Lukácsot követő Miklós regnumát A hagyományt követi a régi (1932) és az Üj Magyar Katolikus Lexikon (1993), de az új Magyar Nagylexikon első kötete talán a változatosság kedvéért elsőként a „Gutkeled nembeli” címszóhoz utalja a kíváncsiskodót. Lukácsunk névváltozatai sorában ezeknél újabb variáció nem született, bár a témának helye lehetne a Középkori kútfőink kritikus kérdései (1974) elképzelhető újabb gyűjteményeiben. Különösen napjainkban, az „eredetkutatás” exkluzív divatja idején, amikor Az Árpádházi királyok okleveleinek kritikai jegyzéke kötetei (1923-1943) és pótlásai, netán még más hasonlók is külön haszonnal forgathatók. *-• 1 * r l6
