Bodri Ferenc: Lukács érsek és kora (Budapest, 2003)
Válaszút és visszavonás
az egyház oly mértékben egymásra van utalva - olvasható itt hogy egyik a másik nélkül nem állhat meg: a királyság az egyház világi támasza, az egyház pedig a királyság erkölcsi-ideológiai támasza.. A szokásrend természetesen megőrződött a továbbiakban is, csak éppen az alapelvek hangsúlyai módosultak az invesztitúraharcokkal, „a regnum” lehetősége szűkült a „sacerdotium” körül úgy, hogy az elvárt „védelmezői feladatkör” kötelessége növekedett. A Dictatus papae az uralkodók teljes engedelmességét írja elő, „az egybefonó- dás korábbi egyensúlya” és a „királyeszme” értéke mindinkább az egyház javára fordult a szemléletváltozások során. A királyavatás folyamatai, a fejedelem otthonától az oltárig, majd a misét záró körmenetig folytatott szertartásai változatlanok, de az aktusok szimbolikája sokban új tartalmat nyert. Az uralkodás lehetősége a felkenéssel és koronázással megnyílt, de jelentős mértékben körülhatárolódtak és „elvilágiasultak” az Isten akaratából felemelt király jogai. Az „Isten kegyelméből uralkodó király” egyházi törvényesítése mellé az általa adott oklevelek intitulatiójában II. Béla megkoronázását követően került sor először az őt választó előkelők elismerését jegyző „szabad akarattal és közös hozzájárulással” formula, a világi oldalról fellépő „egyensúlyigény” jeleként (1131). Párhuzamosan ezzel „a gregorianizmus szakított a fejedelmek közvetlen behelyezésének (ordinatio) tanával, s a világi hatalmat csakis egyházi hozzájárulás esetén volt hajlandó istenrendelte felsőbbségként elismerni...” - elemzi a világi kísérletekre adott egyházi választ Deér József. „A szabad akarat és közös hozzájárulás” érvényét az érsek aligha akadályozhatta - de az egyházi hozzájárulást m. Béla csak Lukács megkerülésével, a pápától kaphatta meg. Ismeretesek ID. Sándor feltételei. A titulusokhoz pedig minden keresztény király erősen ragaszkodott ,A »Dei Gratia« címzés megmaradt ugyan, »Isten kegyelméből« uralkodott a keresztény király - folytatja a gregoriánus szemlélet bemutatását Dümmerth Dezső de már távolról sem számított »vicarius Christi«-nek, Krisztus helytartójának. A királyi méltóság »szentségi jellege« megszűnt...”, és fakulásával fordított arányban nő, majd mindinkább terjed az antikvitás uralkodó-kultusza A gyors változást II. Henrik király angol udvarát vizsgálva John of Salisbury elemzi Policraticusában, az udvar életét és szokásait mutatva be. ,A keresztény értékrend alapján szemléli... az emberi dolgokat...” - kellő távolságtartással természetesen. 165