Bodri Ferenc: Lukács érsek és kora (Budapest, 2003)
Válaszút és visszavonás
„kaiszarrá” szelídült, bár Manuél atyai gondoskodása nem szűnt meg a választott fiú iránt „Béla adaptatiójának - írta a császár megváltozott döntéséről Marczali - csak a régi római erkölcs uralma alatt volt értelme..és mint tapasztalható, ez az értékrend a magát gyakorta „rómainak” nevező baszileusz gondolkodásában a lehetőségek szellőivel módosult Különben a bizánci udvarban a rátartibb főurak idegennek tartották a körükben felnőtt, bíborcipős magyar herceget. „Bajkeverőkben” Pannóniából - hirdették - érkezett közéjük elég. Nem kevés vért áldoztak már a trónutódlások magyar harcai körül. Ennek az „áldozatnak” szerepe már-már feledésbe ment a bizánci terjeszkedés indítékainak mélyein. Kinnamos és Nikétás sok titkot felfed a háborúk históriájáról, akár a bizánciaknak a magyarokról („paiones”) alkotott ítéletéről is. Andronikosz herceg, a császár unokaöccse például lázongva ellenezte „az idegen Béla” épp az ő kárára ajándékozott deszpotészi rangját, noha 1154-ben még a trón és a korona elnyeréséért II. Géza magyar király segítő szándékaiban reménykedett. Egyformán gyűlölte mindkét Alexioszt, akik önkéntelenül gátolták reménye megvalósulásait A hirtelen jött események gazdag sora most friss örömfáklyákat gyújthatott „a renovatio imperii Romani” sohasem csüggedő álmodozói előtt Az igazi Komnénosz Alexiosz lett a megvalósítás vér szerinti várományosa. Az örök álmok szikrázó csillagködénél ő sem adhatta alább. Ez okból viaskodott Manuél is sokszor és sok helyütt, bár a magyar királyság hűbéri megalázása talán sohasem szerepelt tervei között. Ezt egyedül csupán végső szorultságában és a tragédiát elkerülendő IV. István király ajánlotta fel a lángokban álló Zimony falai mögül - kéredenül. Ha volt ilyen egyáltalán, még „a perszonálunió" illúziója is eltűnt Manuél tervei közül, amikor a saját utód a világra érkezett A császár számára a magyar király halálhíre végtére előnyös megoldást kínált ez okból támadhatott a feltételezés gyanúja a mérgezésről, bár talán alaptalanul. A kivételesen kedvező fordulat megvalósulásának alig titkolt örömét tette nyilvánvalóvá „a királyválasztók” elindulásának híre - így' Szófiában a császár és a sereg, Béla herceg és kísérete szíves reménnyel várakozott A kibontakozás ajándékként adódott lehetősége kedvezett az ez időben Beneventóban székelő III. Sándor pápa reménye számára is, 153
