Bodri Ferenc: Lukács érsek és kora (Budapest, 2003)
Válaszút és visszavonás
Közben az idő sürgetett: híre jött, hogy a temetéssel szinte egy időben a császári fősereg is elindult a gyülekezőhely felé. Manuél az Esztergomban történt tragédiáról talán a Szentföld felé hajózó Oroszlán Henrik szász herceg előőrsei és saját határvédői közvetítésével még indulása pillanatában értesült Ezért hívta magával „a kai- szart”, Béla-Alexioszt, aki a szembejövőkkel először Szófiában találkozott A császártól „a magyarok... azt kérték, küldje el hozzájuk királyuknak Alexioszt, mivel István halála után az uralkodás joga őt illeti meg..- jegyezte fel krónikájába a távoli trónutódlás szokásjogára annyira érzékeny Ioannés Kinnamos, „basilicos grammaticos”, „így tehát a baszileosz királyuknak kiáltá ki őt, feleségével együtt Magyarországra küldte, miután esküvel ígérte meg, hogy egész életében védelmezn i fogja azt, ami a császár és a rómaiak számára hasznos lehet...” - olvasható az Epitomé lapjain. Kinnamos utóda, Niké- tás Khoniatés a maga Khroniké Diégésisében csak ismétli a Bizánc számára új reményekkel biztató történetet A magyar delegáció előtt Szófiában már-már igazolódni látszott minden otthonról hozott és nehezen leplezett félelem, amiről a tanácsban szó esett A súlyos pompájú főurak zavartan hallgatták a fékevesztett örömmel ordítozó Manuélt, és mivel többségük Béla herceggel régóta vagy egyáltalán nem találkozott, a hatalmas termetű ifjú férfiban (huszonnégy éves) gyanakodva méregette a leendő királyt Jogát elismerték ugyan, de nem bíztak benne, ki egészen külföldinek látszott, és nem ismerte az országot...” - eleveníti az első találkozás hangulatát Marczali. A kendőzetlen boldogságé császár sugárzóan fogadta a királyhívő és királyhívó főurakat Külön tisztelettel Lukács érsek egyházi szószólóit, akik figyelmét örömmel hívta fel a szinte saját fiaként kedvelt Alexioszra udvarában milyenné nevelkedett Neveltjének előbb bizantín szokásból egy ugyancsak kellemetlen következményekkel járó, ormótlan tanácsot adott: a rettegve tisztelt esztergomi érsek számára az e táji nagyrabecsülés jeleként küldjön egy díszes egyházi köpenyt, bizánci palliumot. Sokan „a caesaropapista megerősítés” fondorlatos szándékát sejtették az adományozás gesztusában, a puritán megajándékozott az elsők között A módfelett boldog és az efféle dolgokban járatlan Béla szíves készséggel fogadta császári nevelőapja ajánlatát, „értelmezésre” nem gondolhatott Más kérdés, hogy a baszileusz, a keleti egyház hűbér151
