Bodri Ferenc: Lukács érsek és kora (Budapest, 2003)
Séta "a szentisváni kiváltság" terelőútjain
tergomi érsek kérésére alakította újjá a nyitrai püspökség zilált szervezetét, helyreállítva a tartományban az egyházi elöljárók megcsorbult jogait Igaz, az itteni „kánoni rekonstrukció” során valamiféle pápai hozzájárulás vagy éppen engedély létéről nem tudunk. Közben másutt is hasonló erélyű szándékból juttatta vissza a megüresedett egyházi stallumok (sedis vacantia) önálló betöltésének lehetőségét, megszüntetve a kommendátori vagy procuratori rablógazdálkodás „zsákmányszerző” időszakait A királyi szándékok közül sokan kiemelt módon emlegetik Martyius és Lukács érsek sugalmazó szerepét, bár a lemondások önkéntességére hasonló hangsúly tehető. A fiatal magyar uralkodó szuverén hatalmát még az eltúlzottan gőgös Freisingi Ottó is elismerte, bár erősen sajnálkozik, hogy „a Teremtő egy ilyen szép országot egy ilyen csúnya népnek adott.. A teuton dölyf mellett az 1147 táján írt beszámolóból előre érződik a püspök későbbi „Frigyes-pártisága” is. A hívatlan látogatás során ugyan maga tapasztalhatta, hogy ebben „a szép országban” annyira ellenszenvesen garázdálkodó uralkodója, III. Konrád fejedelem kereszteshadainak átvonulása a király és az ország, persze legfőként „a csúnya nép” türelmének mennyire súlyos erőpróbája volt „Magyarország most is ment maradt ugyan a mámortól, de nem a rajongó keresztes hadak kicsapongásaitól...” - emlékezik a „treuga dei” időszakában vétlenül ránk mért sorscsapásra Horváth Mihály. A „furor teutonicus” kialakulásához és formálódásához a hadak útja mentén élőkben az elvonulok bőséggel szolgáltattak élményt a kései utódok emlékezetére is. Bár „a szentföldi mámor” II. Géza királyt is elkapta, amikor Jeruzsálemben a Petronilla asszonyság adományából még 1135-ben vásárolt „magyar szállóház” mellé a Boldogasszony és Szent István közös tiszteletére templomot építtetett, az anyaház szomszédságába pedig az általa alapított magyar ispotályos kanonokrend vendégházát, ezután Szent István kereszteseinek feladatuk méltó ellátása céljából magyar ispotályt. A fenntartás költségeinek biztosítására „Esztergom fölött a Duna partján” (Abony-Szentkirály) a Szent Ágoston regulája szerint szolgáló rendnek birtokot adományozott. A székvárosban és környékén pedig további lovagrendeknek adott letelepedési lehetőséget 1147-1162 között Szállóházuk, rendházuk, ispotályuk állt vagy épült e tájon a johannitáknak, a Szent Sír kanonokjai- nak, a Hebron-völgyi Szent Ábrahám kanonokrendjének, a leprások 130
