Bodri Ferenc: Lukács érsek és kora (Budapest, 2003)

Lukács itthon

egyben a magyar főpapok „kiváltságlevele”, amely inkább kötelezettségeket sorol, és kevésbé kiváltságokat Pontosan utal a megbillent egyensúlyra, alapját a Lukácsban élő spirituális tradíciók adják, a legátus a kánoni hagyományt képviseli. Az új harmóniát ígérő „megegyezés” történeti értékét és eredményeit pontosan összegzi az említett kronológia: „III. István a pápai követ előtt Veszprémben apja, II. Géza példáját követve lemond a püspökök letételéről és áthelyezéséről, hasonlóképpen a királyi prépostok és apátok jogtalan elmozdításáról, továbbá megígéri, hogy a megüresedett püspökségek élére nem állít világi személyt, s az egyházi jövedelmekhez csak rendkívüli esetben nyúl. Ugyanakkor a magyar főpapság is lemond a prépostok, apátok és más egyházi méltóságok jogtalan letételéről. A konkordátum kiengeszteli Lukács esztergomi érseket, aki a királyt feloldozza a kiközösítés alól...” - Minden további az önmérséklő jóakaraton és a kölcsönös bizalmon alapul tehát

Kútfőnek tekintve Gualterus Mapes kedves legendáriumát, Pau- ler Gyula emlékezetes művében a zsinat színhelyének Veszprémet gyanítja, az időpontját pedig 1171-re teszi. Érvelését az okirat tudományos és kritikai értékű közreadója, Szentpétery Imre „eléggé meggyőzőnek” ismerte el utóbb (1923).

Paulernél „a kalocsai érsek és az ország püspökei, főpapjai azzal a kijelentéssel, hogy ők is minden eddig gyakorolt rossz, kánonellenes szokásról a Szentszék, a pápa és a cardinális kedvéért lemondanak”, a dolgok rendje egy szóra helyreállt. Az önmegtagadás így csupán valamiféle hitteli és hivatali gesztusnak tűnik tehát Hasonlóul „a király megtérése”, aki aztán Esztergomba érve nyert az egyházi büntetés alól örömtelt feloldozást. Valami szokványosán mindennapi, akár váratlanul „deus ex machinás” fordulatra mégsem gondolhatunk: ami történik végül, az Lukács érsek következetes, fáradságos és emberpróbálóan állhatatos munkája eredményének tekinthető.

A némi időrendi zavar mellett valamiféle „égből jött megoldás” egyszerűsége érzékelhető az események drámai erejű leírása során az új Magyar Katolikus Lexikon „Bánfi” címszavában is: „a tartományi zsinaton határozatot hoztak, hogy az érsek intse meg a királyt, nincs joga egyházi tisztségek betöltésére. Ha mégis megteszi, ennek következtében árulni fogják a papságot, a tömeg felbátorodik a rablásra, nem fog engedelmeskedni lelkipásztorainak; az egyház vagyona, pénztára, amely a közjóért van, az előkelők fényűzését fogja szol106