Bodri Ferenc: Lukács érsek és kora (Budapest, 2003)
Lukács itthon
alapozású együttműködés feltételeinek megteremtése a pápai hatalom és a magyar királyság, a világi és egyházi hatáskörök között. A király, főemberei és a püspökök valószínűleg Esztergomban összejönnek fogadni a Rómából a megegyezés érdekében érkező legátust, aki ismertette, hogy melyek azok a feltételek, amelyek tiszteletben tartása mellett Róma hajlandó Magyarországgal együttműködni. Ezt a király és a főpapok elfogadták. Az eseményt egy zsinat keretei közé helyezték..., és a megállapodást oklevélben rögzítették, amelyet lehetséges, hogy maga a legátus fogalmazott...” - foglalta össze álláspontját jeles gyűjteményében Péterffy Károly, aki Otroko- csi Fóris Ferenc, a kálvinista lelkészből lett nagyszombati érseki levéltáros negyven évvel korábbi római kutatásai során készített kéziratából nyomtatásban először közli nálunk „a Római Szentszék és a Magyar- Királyság közötti megállapodás” teljes szövegét, amely egy „törvényes állapot írásos rögzítése [lett], a jogbizonytalanságban burjánzó, egyházi érdekekre nézve káros világi jogkör differenciálódása, a Szentszék magáraállása, a laikus befolyás visszaszorítása...” lehetőségét ígéri Walther Holtzmann szerint, bár ő az egyezményt ll6l-re keltezi. A latin nyelven írt textus a Lateránban két kéziratos forráskollekcióban maradt fenn: Censius Savelli bíboros, III. Ince pápa „kincstartó camerariusa”, a későbbi III. Honorius pápa Liber censuumának oklevélfüggelékében, 1179-es évszámmal jelölve az 1236 előtti pápai iratok között. Egy ettől némileg eltérő változatban pedig Boso bíboros-prépost III. Sándor pápa életéről írt munkája végén (Liberpontificalis), az 1177. év eseményeiről gyűjtött okmánytárban - egyikben sem az általunk jegyzett helyén. Végül Caesar Baronius bíboros már nyomtatva megjelent okmánygyűjteményéből (Annales ecclesiastici a Christo nato ad ann. 1198; 1588-1605) lett ismertté utóbb. A két másolat a keltezésben és a király nevében is eltér egymástól - írja Szovák Kornél -, mindenesetre az 1169. évi dátum tűnik valószínűbbnek. Fogalmazata egyértelműen nem a magyar király udvarában készült, pápai diplomatikai sajátosságokat mutat, ami azért is feltűnő, mert a kiváltságlevelet a király formailag a magyar klérushoz, az esztergomi és a kalocsai érsekhez intézte. Nagy a valószínűsége annak, hogy egy bizonytalan tartalmú szóbeli megállapodást utólag, némely pontjai tekintetében módosítva foglaltak írásba...” A „diplomatikai sajátosságok” értékelését „Kubinyi András végezte 102
