Szelestei N. László (szerk.): Tanulmányok a középkori magyarországi könyvkultúráról (Budapest, 1989)

Tarnai Andor: A Halotti Beszéd retorikája

színűtlen, hogy ebben az esetben közvetlen fordítással van dolgunk. Sokkal valószínűbbnek tartom azt a feltevést, hogy a Halotti Beszéd szövegébe az akkoriban "népszerű egyházi tanítás" frazeológiájából és szerkezetéből került.

Ugyancsak a tanítás nyomait, mégpedig a köztudottan szónoki módon megfogalmazott tanításét képviseli a Halotti Beszédnek a Sermo-hoz képest feltűnően hosszú, imádkozásra felszólító záró szakasza. E részben vannak kifejezések, amiket a középkor végén már nem írtak le, és nem is mondhattak: ilyen a "szent asszony Mária" (beatissima virgo Maria) és a "Péter úr", mert az egyházi nyelv időközben tovább alakult, és a Halotti Beszéd még korai fázist képviselt. A keresett közönség szempontjából e részletben az a kitétel látszik fontosnak, amely szerint Péternek hatalom adatott "oldania és ketnie": nyoma sincs ennek a latin Sermo-ban, könnyen kimutatható azonban az evangéliumokból (Mt. 16, 19; Jn. 20, 23); nevezetes passzus, mert ezen alapul a pápai hatalom és a papságnak engedélyezett bűnbocsátás.

Ha mármost a Halotti Beszéd közönségével hozzuk kapcsolatba a kitételt, nagyon valószínű, hogy ez is tanításra szolgál: arra nevezetesen, hogy a hallgatóság tisztelje a papságot, a gyónást ne mulassza el, és általában is a vallásnak megfelelően éljen. Elég valószínű továbbá, hogy ilyen intelmeket nem klerikusokhoz, hanem világi hallgatósághoz kellett intézni, mint ahogy a világiak tanításának anyagába szorosan beletartozhatott a teremtéstörténet és ennek kiegészítése is a fantáziát megmozgató részlettel. Kérdés azonban, hogy mit értsünk "tanítás"-on. Nyilvánvalóan hittételek és bibliai történetek közérthető közlését, de persze nem a Horváth János által is idézőjelbe tett prédikátori tanítást, nem is azt, amit esetleg a mai, például iskolai szóhasználat szer rint értenek rajta.

Meg lehet jegyeznünk ugyanis, hogy a Halotti Beszéd írója olyan hallgatóságot képzelt maga elé, amely a teremtés és a bűnbeesés történetét nem a temetésen, vagy temetéseken hallotta először: feltételezte, hogy már előtte is nagyon jól tudta, és az adott alkalommal csak újra hallotta. Ha a magyar szövegező nem így gondolja, teljesen célját té46