Szelestei N. László (szerk.): Tanulmányok a középkori magyarországi könyvkultúráról (Budapest, 1989)

J. Fodor Adrienne: Az olmützi Janus-kódex

ha Erhardus Ventimontanus (egy helyen Montiventanus) verseit vizsgáljuk meg.Ezek egy részét ugyanis utólag írták be a kész kódex üres lapjaira, egyes esetekben a következő lap margóján fejezve be a másolást.

Erhard Windsberger az ingolstadti egyetemen tanult.^ 1476-ban lett "medicinae doctor et professor ordinarius".^*- Az olmützi kódexben található versei közül a legkésőbbi az "In fortunam adversam suam", amelyet a scriptor már nem tudott máshová beírni, csak a Thebais VI. és VII. éneke között üresen hagyott másfél oldalra. Ennél a versnél azonban a szerző nevéhez hozzáteszi a "doctor medicinae" jelzőt. A másolat tehát csak 1476 után készülhetett, amikor már megszerezte a doktori fokozatot.

A kódex keletkezésének az időpontját a legbiztonságosabban a vízjelek megvizsgálásával tudjuk meghatározni."Ezek-keletkezésük helyét és idejét tekintve - ugyanolyan változatosságot mutatnak, mint az írás és az írástükör. Az egyes kolligátumok vízjeleinek a gondos átvizsgálása után azonban a legkésőbbi vízjel alapján megállapítható, mely évnél korábban nem keletkezhetett a másolat. lizenháromféle vízjelet találtunk a kódexben, ezek közül hármat nem sikerült meghatároznunk. Sajnos, az egyik éppen a Janus-versekben fordul elő.

A vízjelek alapján két nagy egységre különíthetjük el a kódexet. (Ezen belül ismétlődnek, de a két rész között egymástól eltérnek a vízjelek.) Az első a Statius, a Guarino-kör, a Beccadelli-verseket, valamint az Ex Priapeiát tartalmazó rész, és ide sorolható a kódex elején üresen hagyott 11 folió is. A meghatározott vízjelek alapján ezek több, az 1470-es években Augsburgban gyártott papírra íródtak! (Beccadelli, Ex Priapeia: 1471-74,^ Statius: legkésőbbi 1474!^)

A kódex másik része a Janus-versektől végig, szintén ismétlődő vízjeleket tartalmaz, s a Janus-versek egyik, mérleges vízjelét megtaláljuk az olmützi székesegyház számára írt versekben is!44 Ez azt jelentené, hogy a Janus-verseket, amelyeket paleográfiailag sajátos írás- tükre, valamint a fasciculusok beosztását tekintve önálló műnek, külön másolatnak tekintettünk, szintén Olmützben másolták! Volt valószínűleg a székesegyház scriptoriumában, vagy Prothasius püspök udvarában egy jól iskolázott,igényesebb kivitelű kódex másolásában is jártas scriptor,

336