Szelestei N. László (szerk.): Tanulmányok a középkori magyarországi könyvkultúráról (Budapest, 1989)
J. Fodor Adrienne: Az olmützi Janus-kódex
lően - az első kolligátum, Statius Thebaisának alapján adja meg a kódex címét. A könyv gerincén és a kötéstáblát követő szennylapon 18. századi kézírással két jelzetet találunk: G 21 és Ms. I. VII. 21,® mindkettő az olmützi kartauziak abolíció előtti jelzete. A szennylap hátoldalán 18. századi kézírással a következő pujszesszorbejegyzés olvasható: "Testatus est liber iste per dominum Johannem Reseberck",^ majd két lappal hátrébb ugyanattól a kéztől: "Iste liber est domus vallis Josaphat ordinis Carthusiensis in Olomucz". Korábbi bejegyzés, vagy bármiféle, posszesszorra utaló adat a kódexben nincs. Provenienciája tehát csak a 18. századtól biztos: Johannes Reseberck ajándékozta a kötetet az olmützi kartauziaknak, és a kolostor többi könyvével együtt az abolíció- kor került az egyetemi könyvtárba, amely'elődje volt a Státní védecka knihovnának.^ A kódex 15-16. századi provenienciáját a későbbiekben próbáljuk majd felvázolni, az azonban biztos, hogy sem az egész kódex, sem az egyes részei (pl. a Janus-versek) nem kerülhettek kartauzi közvetítéssel Magyarországról ülmützbe. Gondolunk itt Mátyás király és a lövöldi kolostor jó kapcsolatára. A kódex 15. századi provenienciáját megvilágítaná az a két kódextöredék, amelyet az első és az utolsó ív megerősítésére használt fel a könyvkötő. A 14-15. század fordulójára datálható töredék tartalma: a világi papok között abban a korban gyakori kon- fraternitás szabályzata. A "kalandos" társulatok közül alig egy-kettőnek maradtak fenn a statútumai,^ ezekkel töredékünk szövege nem egyezik. Mivel azonban a középkori papi imatársulatokról oly kevés adatunk van,!-5 a két töredék a kódextől függetlenül is külön figyelmet érdemel. + + + A kódex több kolligátuma közül kettőnek az írása első látásra is jól elkülöníthető a többitől, jelezve azt, hogy más scriptorium, más scriptor keze munkája. Az egyik a kódex első és legterjedelmesebb műve, Statius Thebaisa, amely a 15. század közepére, második harmadára datálható, gothica textualissal íródott. Négy, egymást felváltva visszavisszatérő kéz munkája. 328
