Szelestei N. László (szerk.): Tanulmányok a középkori magyarországi könyvkultúráról (Budapest, 1989)
Török Gyöngyi: Egy 15. századi imádságoskönyv a hónapképek és a magyar szent királyok ábrázolásával
Miniatúránk kapcsán nem árt figyelmeztetni a kompozicionális együtt-szerepelés fontosságára, az ikonográfiái arculat kialakítása szempontjából. Bár III. András házioltárán a 13. század végén mindhárom király-szent mellképe megtalálható, közös mezőben csak Szent István és Szent Imre szerepelnek együtt, Szent László a következő képen Szent Erzsébettel került bemutatásra.Vásári Miklós kódexében a 14. század első felében István, Imre és László térd-képét egymás alatt, kereteléssel elválasztva festette meg a miniátor.-5^ Mindkét emléken megtaláljuk már a királyok kor és attributum általi megkülönböztetését. A 14. század utolsó harmadából maradt ránk egy látszólag homogénabb emlékcsoport, amely a királyokat vitézi fegyverzetben, álló figuraként mutatja be. Kolozsvári Márton és György elpusztult'nagyváradi bronz-szobrain 1370 körül Miskolczy leírása szerint Imre is kormánypálcát tart, van kardja, dákosa, sarkantyúja és pajzsa a kettős kereszt jelvényével. Ezeknek a szobroknak a visszhangját vélik felfedezni a bihari és erdélyi freskókon a 14. században (Kristyór, Ribice, Mezőtelegd, Biharreme- te, Almakerék). A Nagy Lajos által az aacheni magyar kápolnának adományozott pluviale csaton külön fülkékben látjuk a három király álló alakját, akik közül vitézi fegyverzetével csak László tűnik ki.-54 Az Árpád-házi szent királyok együttesének ikonográfiái megszilárdulása szempontjából az Anjouk tudatos, a legitimitás érdekében folytatott politikája döntő jelentőségű volt. "Sancti Hungáriáé reges"-ként való említésük és együttes szerepeltetésük arra figyelmeztet, hogy az ideális uralkodók ikonográfiái típusának kialakulásával állunk szemben, amely tipikus jegyekhez és jelképekhez ragaszkodik, ugyanakkor olyan jelenség ez, mely az európai tendenciákkal is párhuzamos.-5-5 A királyszentek kompozicionális összekapcsolása szempontjából nem maradt fenn könyvfestészeti emlékünk az Anjou-korból. Talán ez nem teljesen véletlen, ha arra gondolunk, hogy a 15. századi késő középkori tendenciák még jobban kedveztek a csoportos szentkultusznak.-5^ Ikonográfiáiig már nem feltétlenül az egyes szentek megkülönböztetésére helyezték a hangsúlyt, hanem a szentek együttesének védelmező erejét kérték. Miniatúránkon Szent László jellegzetes ikonográfiái megfogalmazása 284
