Szelestei N. László (szerk.): Tanulmányok a középkori magyarországi könyvkultúráról (Budapest, 1989)
Török Gyöngyi: Egy 15. századi imádságoskönyv a hónapképek és a magyar szent királyok ábrázolásával
fokozza, hogy minden keretelés nélkül töltik be a lapok alsó felét. Az ábrázolások a hónap kalendáriumi befejező részét követő fontos higiéniai tanácsokat nyújtó hónapversek után következnek. E hónapversek a salernói "Regimen sanitatis Salernitanum" közvetítésével, egész Európában elterjedt szövegre vezethetők vissza. Ezek ismertetésétől MatúS Ku- íera - ebben a tekintetben részletes tanulmánya - felment.^ A 12 hónap ábrázolása a zodiákus jeggyel, antik eredetre nyúlik vissza, és meglehetősen egységes európai ikonográfiát mutat. A különbségek csupán abból adódnak, hogy az egyes hónapokat jellemző munkafolyamatok a földrajzi adottságok szerint változóak, egy-egy hónapot eltolódhatnak. Az antik művészet hónapokat megszemélyesítő figurái a középkor folyamán részben cselekvő munkafolyamat részévé válnak. A legkorábbi ilyen középkori emlék a salzburgi könyvfestészetben 830 körűiről ismert^ Már itt megtaláljuk a mi kalendáriumunk legfontosabb motívumait. Ugyanez elmondható a Marciana 11. századi evangéliumáról, amely a bizánci művészeti tradíciókat közvetíti.^ a 12-13. század folyamán az itáliai portál-plasztika nyújtja a munkaábrázolások legszebb példáit, mint ezt a veronai San Zeno, vagy a velencei San Marco kapudísze mutatja, de teljesen megszokottá válik a téma ugyanekkor a francia szobrászatban is.l6 A könyvfestészet szempontjából érdekes szem előtt tartani a hónapképeknek a kódexlapon belüli elhelyezését. Egy oxfordi, 1240 körüli psalteriumban a február hónapot illusztráló, tűznél melegedő férfi ábrázolását az iniciáléban találjuk, egy 13. századi türingiai szász festőiskola alkotásai között pedig a lap tetején az antik kalendáriumok hatását tükröző félköríves keretelésben látjuk a hónapot jelképező munkafoglalkozást és a zodiákus jegyét is.^ Egy 1300 körüli arrasi hórás- könyv kalendáriumában, a lap közepe táján négyszögű keretelésben jelennek meg a munkafolyamatok, egy ugyanekkor festett reimsi kalendáriumban pedig, medaillonban elkülönítve a lap alján.A medaillonos kereteléstől való elszakadás szép példáját mutatja egy 13. századi elzászi psalterium júniusi hónapábrázolása, ahol a szántó figura, bármiféle talaj jelzése nélkül az írásnak fenntartott részbe kerül.^ A mi hónapképeink 277
