Szelestei N. László (szerk.): Tanulmányok a középkori magyarországi könyvkultúráról (Budapest, 1989)

Körmendy Kinga: Egy 1432-ből származó imádságoskönyv magyar vonatkozásai

f. 143r Sanctissimus rex Stephanus Deus qui beatum Stephanum

regem ... (II. Vesp. Magn. Ant. és oratio.) Ezzel fejeződik be a 15. századi imádságoskönyv.

Utána folytatólagosan: "Frater Elilandus scriba laudatissimi Caenobii Benedictbeirn professus ad Sanctissimae Virginis laudem et gloriam et ad sui memoriam nunquam inter maturamC!) sertum hoc divae virginis complevit In- golstadii Nonis Januarij post partum Virginis MDXCI" ff. 143v-144r Oratio S. Mauricij et Sociorum eius. 0 Fideles miles

Christi __ et apud dominum est preces eorum. Oremus.

Praesta quaesumus omnipotens Deus ut sicut beatus Mauritius eius socii __ celebrantes particibus gaudiorum effici mereamur. Per dominum.

ff. 144r-144v De Sancto Guilelmo. An(tiphon)a. Letatur Mater Ecclesia ... efficiamur promissionibus Christi. Oratio. Deus qui beatum Guilelmum ... inter confessores...ab omni hostium incarnatione defendi. Per dominum.

A kódex tartalmi feldolgozásakor a következő kérdésekre kell választ adni:

1. Kinek a számára, mikor és hol írták, ill. állították össze az imád- ságoskönyvet?

2. Kik voltak a használói, későbbi tulajdonosai?

Az imádságoskönyvben egy bencés szerzetes magánájtatosságára ösz- szegyűjtött imádságait olvashatjuk. Ezt alátámasztja az egyes szám első személyben fogalmazott könyörgésformulák és a Szent Benedekhez intézett könyörgés:

f. 96r ... Ego liber ac solutus... f. 113v ... ego indignus peccator ...

f. 132v ... exaudi me fac me indignum famulum tuum...

f. 133r ... Obsecro te beatissime pater Benedicte dilecte Dei intercede pro me filio tuo...pro hac sancta congregatione...

Az imádságoskönyvvel Franz Xaver Haimerl a dél-németországi imád- ságoskönyveket feldolgozó munkájában foglalkozott. Megállapította, hogy

262