Szelestei N. László (szerk.): Tanulmányok a középkori magyarországi könyvkultúráról (Budapest, 1989)
Wehli Tünde: A wolfenbütteli zsoltároskönyv könyvfesztéseti szempontból
boldogasszony patrocíniumot Csapodi az itt élő apácák birtoklására gondolt. A kódex igényes, reprezentatív kialakítását figyelembe véve, felvetette annak lehetőségét, hogy a kódex eredetileg Árpád-házi Szent Margité volt, aki szüleitől kaphatta azt. A kódexet könyvfestészeti szempontból - az 1966-os katalógust követően - többen elemezték Csapodiné Gárdonyi Klára 1974-es hozzászólásában a franciás elemeket emelte ki.^ D. Melha Edit 1967-ben,Dercsényi Dezső pedig 1975-ben^ olaszos, elsősorban Bologna 13. századi könyvfestészetére jellemző sajátosságokat emlegetett. A jelen kódexkiállítás katalógusának könyvfestészettel foglalkozó tanulmánya - Csapodinak arra a megjegyzésére támaszkodva, hogy az írás franciás jellegű, és felhasználva azt a hazai művészettörténészektől megfogalmazott véleményt, hogy az iniciálék és egyéb díszítmények olaszosak -, a két művészeti irány ötvöződéséről beszél. A két irányzat lehetséges találkozási helyéül a saját tradíciókkal alig rendelkezőnek mondott Magyarországot jelöli meg. ^ Nem tekinthetjük feladatunknak a psalteriumra vonatkozó összes kérdés és probléma felvetését, elemzését. Az eddigi kodikológiai vizsgálatokat csupán egy apró és újabb, ellentmondásokat keltő megfigyelésünkkel szeretnénk kiegészíteni. A kalendárium ünnepeit fekete, vörös és arany betűkkel írták. A vörös és fekete betűk egyformák, sőt, a zsoltárok szövegétől is legfeljebb méretbeli különbség választja el őket. Az arany betűk a többinél ívesebben hajlók: pontosabban a "h", "m", "n" és "u" betűk közel félköríves lábakkal csatlakoznak a szárakhoz, az "a", "b", "d" és "g" betűk fejei kerekek, és a betűket kis ívek kötik össze. Az arany betűk további jellemzője, hogy szinte plasztikusan domborodnak, fényesen csillognak. Ezzel az arany betűvel írták be a legkiemelkedőbb szentek többségét, például Nagyboldogasszony napját és Szent Imre herceg születésének november 3-re eső ünnepét. Szent László, Szent István és Thüringiai Szent Erzsébet nevét viszont egy más kéz jegyezte be. írását az előzőeknél nagyobb, szögletesebb formájú és hullámosabb vonalakkal vezetett be252
