Szelestei N. László (szerk.): Tanulmányok a középkori magyarországi könyvkultúráról (Budapest, 1989)

Madas Edit: Adalékok az Érsekújvári-kódex sermóihoz

Most végre elszakadva az idézett 13 laptól, de Guillermusnál maradva, térjünk a kódex elejére. A kódex nagyböjti evangéliumi perikópákkal kezdődik, nagyböjt első két hetére, némi kihagyásokkal. Volf György, aki a Nyelvemléktár IX-X. kötetében kiadta az Érsekújvári Kódexet, tévedésből közéjük sorolja a tíz szűzről szóló példabeszédet, ami a commune virginum egyik evangéliuma, így érthetően került egy apácáknak készülő kódex elejére. Ezt az evangéliumot egy posztilla is kíséri, aminek forrását sikerült ugyancsak Guillermusnál megtalálnom. Mivel meglehetősen ritka alkalom, hogy egy nyelvemlék közvetlen forrása felbukkan, a két szöveget párhuzamosan a függelékben közlöm. E részlet Guillermus hazai népszerűségének újabb dokumentuma. Nem ok nélkül látott benne üzletet Schalter Jakab budai könyvkereskedő,' aki az 1512-es velencei kiadásból saját kiadói jelvényével ellátott példányokat terjesztett, amire Ballagi Aladár, és nyomában Tárnái Andor is hivatkozik.^ A Guiller- mus-kiadásokkal kapcsolatban azonban óvatosnak kell lennünk, mert az eredeti változatot, mely a domonkos Guillermus Parisiensis rendjének perikópa-szisztémáját követte, a XVI. század elején kibővítették, és átszerkesztették a ferences, illetve a római szisztémára. Az Érdy-kódex perikóparendszere mindenesetre a korábbi változaton alapul. Ez azonban a jelen azonosítást nem érinti.

Az Érsekújvári Kódex prédikációi ugyanolyan vegyesek, illetve változatosak, amilyen sokszínű maga a kódex. A korábban azonosított források is jól érzékeltetik ezt: Pelbárt mellett Vincentius Ferrerius karácsonyi beszédének rövidített változata éppúgy helyet kapott benne, mint az apokrif Nikodemus evangélium a húsvéti prédikációban. Ez utóbbival kapcsolatos a következő megjegyzésem. Bár az apokrif evangélium XIV- XXVI. fejezetével komolyan érintkezik a "Hwswetnak zentseges yneperol ualo predicacio" (Nyelvemléktár IX, 87-104), nyilvánvaló, hogy nem ez volt a közvetlen forrása, illetve nem az a szöveg, amit Tischendorf Gesta Pilati és Descensus Christi ad inferos cím alatt kritikai kiadásában közöl.^ Mivel terjedelmes latin szövegek is vannak a prédikációban - amire elég nehezen illik műfajánál fogva a prédikáció titulus -, és ezek nem azonosak a kiadott szöveggel, e rész is pontosabb forrás209