Szelestei N. László (szerk.): Tanulmányok a középkori magyarországi könyvkultúráról (Budapest, 1989)
Holl Béla: Jodocus Clichtoveus Elucidatoriuma és a magyarországi himnusköltészet európai recepciója
pagitát, akit együttlétük idején Párizsban Gosztonyival gyakran olvasott. Szent István mellé állítja, akiről a himnusz szavai szerint a Protomartyr Stephanus jövendöli meg: Rex erit et apostolus; ehhez fűzi hozzá: Sic enim sacratissimus pater Dionysius Areopagita, Galiarum dicitur apostolus.^ Clichtoveus a magyarországi versekkel kapcsolatban számos biblikus, egyházjogi, morális, vagy teológiai magyarázatot, ókori, vagy humanista költőkre (Vergilius, Baptista Mantuanus) vonatkozó megjegyzést tesz. Belőlük áll össze a középkori latin költészetünk elemzése, bírálata. Mert nemcsak a verstani problémákat, vagy a libri mendosi hibáit rótta fel. A latin nyelv ismeretének, a grammatikának hiánya még jobban bántotta. Az ismeretlen szerzőkre időnként szúró megjegyzéseket is tett. A Szent Dorottya-himnusz sok döccenését türelemmel javítgatva eljutott a 20. sorig, a Theophilum credificat kifejezésig, amely arra utal, hogy Dorottya mártíromságának láttára a pogány ifjú is kereszténnyé, "hivő- vé" lett. A kommentátor itt vesztette el türelmét: Verbum credifica- re... minus usitatum est apud autores linguae latinae. Cuius exactam rationem, si habuisse autor huius hymni (quisquis is fuerit) potius dicere debuisset: Theophilum salvificat.^ Jelen tanulmányunkban részletesen nem tárgyalhatjuk az Elucidatori- umnak mind a tizenhárom magyarországi versét, csupán a Novae laudis attollamus kezdetű Szent László-sequentiára vonatkozó megfigyeléseket mutatjuk be. Ez a magyarországi kéziratos és nyomtatott középkori misekönyvek elmaradhatatlan darabja; jelenleg ötvenöt hazai forrásból ismerjük. Közöttük alig találunk két azonosat; megszámlálhatatlan szöveg- variánsával a textológia számára alig megoldható problémát jelent. Clichtoveus is sokat vesződött a nyelvi hibáktól hemzsegő szöveggel. E hibák oka véleményünk szerint nem lehetett szövegromlás; a verset egy latinul csak rosszul tudó litterator sebtiben készíthette. Utána a másolók sora a grammatikai hibákat, értelmetlenségeket igyekezett javítani. Kirívó példaként egyetlen sort, a 2. strófapár kezdősorának variánsait idézhetjük. Ez Clichtoveus emendálásával így hangzik: Dulci mellis novi favo; Csanád Béla fordításában: Mint a lépesméz az ének... A kéz175
