Szelestei N. László (szerk.): Tanulmányok a középkori magyarországi könyvkultúráról (Budapest, 1989)

Holl Béla: Jodocus Clichtoveus Elucidatoriuma és a magyarországi himnusköltészet európai recepciója

másfél évtizedben Clichtoveusszal kapcsolatba került magyar papokkal foglalkozhatunk. Közülük is Gosztonyi János győri püspököt és barátját, Várdai Balázs locsmándi főesperest, a győri káptalan tagját említjük. Párizsi vonatkozásban nevükre a figyelmet a neves bibliofil könyvgyűjtő, gróf Apponyi Sándor hívta fel, aki hungarika-gyűjteménye számára megvásárolt és katalógusában részletesen leírt hat 1515-1519 között Párizsban kiadott nyomtatványt, amelyeknek ajánlásában magyar papoknak, köztük Gosztonyinak és Várdainak a párizsi egyetemmel és a prereformá- ciós törekvések képviselőivel való kapcsolatára derült fény.^ Ennek nyomán Sörös Pongrác, Eckhardt Sándor és Gábriel Asztrik vázolta e magyar papok szereplésének történetét, és ismertette a nevükhöz kapcsolható kiadványokat, bemutatta azok francia szerzőit.5

A franciás műveltségű Gosztonyi János pályája kezdetén II. Ulászló magyar király feleségének, a francia Anne de Foix-nak volt tolmácsa és a királyi udvarban magas hivataloknak viselője. Érdemeiért - a királyné korai halála után - 1508-ban megkapta a váci püspökséget, amelyet 1510— ben a győrire, majd élete végén, 1525-ben az erdélyire cserélt.^ Gábriel Asztrik kutatásaiból tudjuk, hogy Gosztonyi - Eckhardt állításától eltérően - nem a Dózsa-féle parasztháború leverése után, hanem még 1513 őszén ment Párizsba.5 Itt viszonylag rövid időt töltött; már 1514 elején hazaérkezett, és március 23-án jelen volt Bakócz Tamás esztergomi érsek budai bevonulásánál. Neve 1514. október 19-én a Budára "ob insur- rectionem rusticorum atque alias difficultates regni" összehívott országgyűlés határozatainak aláírói között szerepelt.^ Rövid francia- országi tartózkodása azonban elegendő volt arra, hogy Clichtoveust jelentős munkáinak, a templomi szertartások szövegeit magyarázó, megvilá- gosító Elucidatoriumnak megszerkesztésére serkentse. A mű teljes címe: Elucidatorium ecclesiasticum, ad officium ecclesiae pertinentia planius exponens, et quattuor libros complectens. Első kiadása Párizsban 1516. áprilisában került ki a sajtó alól. 1558-ig ugyanitt további hat, Bázelben két, és Velencében egy kiadást ért meg. A négy "könyv"-nek nevezett része (libri) közül az elsőben a zsolozsma himnuszait, a másodikban a különféle szertartások szövegeit, a harmadikban a mise praefatio170