Szelestei N. László (szerk.): Tanulmányok a középkori magyarországi könyvkultúráról (Budapest, 1989)

Szendrei Janka: Esztergomi breviarium notatum Prégában

A dallam az esztergomi rítusban is használt - tehát nem ambrózián, hanem valószínűleg német eredetű - himnuszdallam, ugyanaz, melyre majd a Veni redemptort énekelni kell. A maradvány-strófa azonban antiphona- nak van jelölve, mutatva, hogy a himnuszhoz tartozás már nem világos (NB. antifonának a szerkezet e pontján már nem lenne helye!). Ilyen fajta, új dallammal összekapcsolt maradvány-versszak az európai anyagban - az összkiadás tanúsága szerint - teljességgel ismeretlen.Bonyolítja a kérdést, hogy az Intende versszak szövege az ambrózián eredetihez képest erős változatot mutat. Valószínű, hogy ez esetben kódexünk olyan archaizmust őriz, melynek magyarázata liturgiánk kialakü- lási periódusához visz közel. Nem is áll egészen magában e példa: esztergomi jellegzetességgé vált a nagyszerdai -vesperásba beillesztett Vadis propitiator responsorium, mely szintén ambrózián eredetű (pontosabban ambrózián közvetítéssel nyugatra jutott átvétel a keleti liturgiából), s míg Magyarországon bevett, Európában egészen ritka, szórványos emlékekkel dokumentált tétel.^

További, szintén a külső kapcsolatok szempontjából is tanulságos régiségek breviáriumunkban a többverzusos responsoriumok, pl. a Verbum caro (föl. 20.) két verssel és Gloria-val, vagy a hetvenedvasárnapi Ec- ce Adam három saját, ritka szövegű verzussal.^

Dallamvariánsok tekintetében a strahovi kódex, amennyire mintaösszevetések, "szúrópróbák" alapján állítható, a magyarországi gregorián dialektust legtisztábban képviselő főforrások csoportjával hangzik egybe (esztergomi, budai, pozsonyi, pálosrendi kódexek), s így a dallam- variáns-rendszernek a liturgikus úzushoz hasonló stabilitását állítja a

13. század vége és a 15. század között. Ez a mondanivalója jelentős, mert a többi, olvasható kottaírással készült, hozzáférhető antifonálénk kivétel nélkül 15. századi, s dallammegoldásaikat visszadatálni eddig csak néhány töredék alapján mertük.

Összefoglalásképpen a strahovi könyvtárban őrzött Breviarium Notatum Strigoniense-nek elsősorban zenetörténeti jelentőségét kell kiemelnünk. A hazai gregorián dallamvariáns-rendszer datálásában perdöntő, időben nagy hiányt pótló forrás, a kottaírás terén pedig az esztergomi kalligrafizált notáció műhelyének esetleges régebbi múltjára figyelmez150