Szelestei N. László (szerk.): Tanulmányok a középkori magyarországi könyvkultúráról (Budapest, 1989)
Szendrei Janka: Esztergomi breviarium notatum Prégában
Esztergomi Breviarium Notatum Prágában Szendrei Janka Középkori emlékeink száma egy becses darabbal gyarapodott: eddig ismeretlen, a művelődéstörténeti kutatásban fel nem használt magyar hangjegyes kódex bukkant fel Prágában. A kódexre - egy zsolozsma-énekes- könyvre - Frantiáek Pokorny, brünni liturgiatörténész hívta fel a figyelmünket, ^ akinek feltűnt az addig provenienciáját tekintve meghatározatlan könyv hangjegyírásának egy fakszimile kiadásban közzétett esztergomi kódex kottájával való hasonlósága. A magyar kapcsolatot erősíteni látszott egy tartalmi egyezés is: Becket Tamás tisztelete mind az esztergomi, mind a prágai kódexben.2 Frantiáek Pokorny jelzése után (1983) a Zenetudományi Intézet munkatársa, Ullmann Péter vállalta hogy a kódex liturgikus beosztását megvizsgálja, s a hangjelzésről mintafelvételeket készít. Ez 1984-ben történt meg. Eredményei még felül is múlták várakozásunkat, hiszen többek között igazolták a magyar notáció proveniencia-jelző szerepéről alkotott véleményünket.^ A hangjelzés, melyet most már néhány fényképfelvételen magunk is tanulmányozhattunk, klasszikus magyar notációnak bizonyult, a kódex pedig nemcsak hogy magyar, hanem a központi hagyományvonalat képviselő esztergomi szerkönyv. A liturgikus tartalom gyors meghatározását Dobszay László kutatásai tették lehetővé, melyeknek egyik eredménye az esztergomi zsolozsmarítus mind külföldtől elváló pontjainak, mind a hazai egyéb szokásrendektől megkülönböztethető vonásainak rögzítése, jegyzékbe foglalásai Ullmann Péter fényképfelvétele meghozta azt az oldalt, melynek alapján a proveniencia kétségtelen (föl. 13v- 14): itt olvasható az Ave spes nostra antifona, mint karácsony első vesperását bevezető tétel - s ez kizárólagos magyar sajátság, - ugyan137
