Szelestei N. László (szerk.): Tanulmányok a középkori magyarországi könyvkultúráról (Budapest, 1989)
Veszprémy László: Legkorábbi hazai sacramentariumaink
Kniewald az Esztergomi Benedictionale tanulmányozásakor ismét szembesült egy Szent Margit monostor lokalizálásának problémájával. Ekkor azonban már nem meri azt Hahóttal azonosítani, sőt a döntést a magyar kutatókra bízza. A benedictionale kapcsán foglalkozott az 1108 körül alapított dömösi (Pilis m.) társaskáptalannak a fejtegetéseibe való beillesztésével, de mivel a Benedictionale 1083 előtti másolásához továbbra is ragaszkodott, azt elvetette. Az észrevételek és kritikák hatására utoljára egy 1944-es írásában állt ki a sacramentarium hahóti eredete mellett, 1959-ben már maga is csak Szent Margit sacramentarium- ról ír.^ Fancev, Morin és Kiewald írásain kívül érdemi közlemény a kódex történetére vonatkozóan 1977-ig nem jelent meg, így a nemzetközi és hazai könyvtörténeti és történeti szakirodalomban a legutóbbi időkig - általában - a hahóti eredet elmélete terjedt. Újabban zenetörténeti szempontból foglalkozik a kódexszel Szendrei Janka (1981).® A kutatástörténet következő szakaszának kezdete Peter RatkoS 1977- es tanulmánya, amely a zobori remeték, András (Zoerard, Szórád) és Benedek kultuszát, a remetéknek a zágrábi liturgikus kéziratokkal kimutatható kapcsolatát tárgyalta. A tanulmány a Hahóti-kódexszel mint a szentek tiszteletének legkorábbi emlékével foglalkozik, és megkísérli a kódex eredetét tisztázni.RatkoS érdeklődése annak a jele, hogy a szlovák kutatók András és Benedek legendáját par excellence helyi szlovák kultúremlékként vizsgálják, amely még mentes a későbbi "országegyesítő krisztianizációs küldetés" ideológiájától.Az András és Benedek legendához kapcsolódó problémakör tisztázására ebben a tanulmányban természetesen nincsen lehetőség. Visszatérve RatkoS tanulmányához, melyről tudomásunk szerint eddig a hazai kutatás nem vett tudomást, a kódex történetét a következőképpen rekonstruálja: a zobori remeték ünnepének megléte, sőt András patrónus- ként való megnevezése a kódex eredetét Észak-Magyarországhoz köti, véleménye szerint Nyitrához. A két szent életű remetét ugyanis az eredetileg Szent Emmerámnak szentelt nyitrai egyházban temették el, és így az ottani egyház társpatrónusaivá váltak. Most következik a tanulmány legfigyelemreméltóbb része. A szerző felismeri, hogy a szertartások egy 124
