Szelestei N. László (szerk.): Tanulmányok a középkori magyarországi könyvkultúráról (Budapest, 1989)

Veszprémy László: Legkorábbi hazai sacramentariumaink

Legkorábbi hazai sacramentariumaink

Veszprémy László

11-12 századi könyvkultúránk emlékei eredeti állapotukban a legritkább esetben maradtak fenn. A jelenlegi kddexkiállítás - különböző okoknál fogva - sajnos, még a fennmaradt kisszámú emlékanyagot sem tudta teljességgel bemutatni. így hiányzik már a középkor óta a Zágrábi Érseki Könyvtárban őrzött, teljes bizonyossággal magyarországi eredetű, három liturgikus kódex: Hartvik győri püspök agenda-ja (MR 165.), az Esztergomi Benedictionale (MR 89.) és az általában hahóti-nak nevezett Szent Margit Sacramentarium. (A továbbiakban pusztán a hagyományt követve használjuk a Hahóti-kódex elnevezést.) Jelen dolgozatunkban a legkorábbi, Magyarországon használt sacramentariumról, a Hahóti-kódex- ről fejtjük ki véleményünket.

A Hahóti-kódex kutatástörténete

A két magyarországi sacramentarium tudományos feldolgozása teljesen eltérő módon alakult. A Pray-kódexre Schier Xavér Ágoston után elsőként a tudós jezsuita történész, Pray György már 1770-ben felhívta a figyelmet, a kiváló nyelvész, Sajnovics János ugyanez évben kiadta a Halotti Beszédet. Batthyány Ignác erdélyi püspök pedig 1785-ben a kódex további részeit (zsinati törvények, Micrologus) jelentette meg. E korai érdeklődést persze nem a kódex sacramentarium része érdemelte ki, hanem a magyar nyelv első összefüggő szövegemléke, a Halotti Beszéd és Könyörgés, majd később a "pozsonyi évkönyvek" elnevezéssel ismertté vált tör+Hahóti-kódex (Zágráb, MR 126), Pray-kódex (OSZK, MNY 1.)

121