Hubay Ilona: Missalia Hungarica. Régi magyar misekönyvek (Budapest, 1938)

I. A régi magyar misekonyvek nyomdászai

signaturája, valamint a levélszámozás valóban amellett szól, bogy a kánont utólag illesztették a neki megfelelő helyre. A kánont tartalmazó ív ugyanis az „o“ és „q“ jelzésű ívek közé esik és nincs a neki megfelelő „p“ betűvel sig- nálva. A levélszámozás pedig figyelmen kívül hagyja a kánon 8 levelét, amely így a 114. és 115. számú levelek közé esik. Ezzel szemben a kánontípus sormérete, valamint a nyomtatványban előforduló vízjegyek amellett szólnak, hogy a kánont is Stahelék nyomtatták.

Erhard Ratdolt, mielőtt visszatért volna Augsburgba, betűkészletét eladta, új nyomdájában pedig, a Velencéből magával hozott betűbélyegzők fel- használásával, betűtípusainak legnagyobb részét újra önttette. A Velencében nyomtatott esztergomi misekönyv kánonjának sormérete (92 mm) pontosan egyezik a brünni misekönyv kánonjának sorméretével. Ez amellett szól, hogy Stahelék, Ratdolt velencei matricáit vitték Brünnbe s azokból öntötték a kánonhoz szükséges betűket. Ratdolt augsburgi nyomtatványaiban viszont ez a betűtípus (12. számú) már más sormérettel szerepel (90 mm).

A brünni missaléban előforduló vízjegyek is amellett szólnak, hogy az egész nyomtatvány Stahelék nyomdájában készült. A vízjegyek ugyanis nemcsak a papírmalmot, hanem a papír minőségét is jelezték. Nagy nyomdák bőséges papírkészlete megengedte, hogy nyomtatványaikat lehetőleg egyforma minőségű papírra nyomják. Kis nyomdák apránként szerezték be papiroskészletüket és ezért nyomtatványaikban rendszerint sokféle vízjegy található. A brünni missaléban is több mint tízféle vízjegy van. Lényeges azonban az, hogy a kánon vízjegyei közül a korona két változatát (12. és 13. ábra), valamint a hármas dombon álló keresztet (Briquet 11808) a nyomtatvány többi részében is megtaláljuk.5 A koronának harmadik variánsa (Briquet 1916) ugyan augsburgi eredetű vízjegy, azonban mindössze egyetlen levélben és nem mindegyik példány kánonjában fordul elő. így a bécsi Nationalbibliothek példányában egy innsbrucki eredetű vízjegyet (Briquet 4920) találunk helyében. Látjuk tehát, hogy csak az előttünk ismert öt példány kánonjaiban összesen ötféle vízjegy van s nem igen tételezhető fel Ratdolt jól felszerelt nyomdájáról, hogy egy nyolc levélből álló ívhez ennyiféle papirost használt volna. Ezen felül mind a kánon, mind a szövegben előforduló vízjegyek egy részét a Thu- róczi-krónika első kiadásában is megtaláljuk,6 melynek brünni eredetét, az ellentétes felfogással szemben,7 a kutatás ismételten tisztázta.8

0 a budapesti és esztergomi példányokban.

8 v. ö. Briquet 2571, 11808, 15390 és a 11—13. számú ábr.

7 Schottenloher id. m. XII. 1.

8 Schubert id. m. Centralbl. f. BW. 1898. -— Fitz id. m.

15