Dévényi Ivánné: Csernoch János tevékenysége az ellenforradalmi rendszer első éveiben (Budapest, 1977)
CSERNOCHJÁNOS TEVÉKENYSÉGE 75 áthelyezni.” Hisznek rendületlenül ügyük végső sikerében. „Ami először s másodszor nem sikerült, sikerülni fog harmadszor” - mondották. A király úgy gondolkozik, hogy a koronázási esküvel kötelességet vállalt Magyarország becsületes és keresztény szellemű kormányzására. E kötelesség alól nem vonja ki magát gyáva lemondással. Jöjjön bármily erőszak vagy maga a halál veszedelme, ő kitart jogai mellett. Végtelenül szenved mostani helyzetében. Megvan az élelme és a lakása. Az őrző katonák figyelmesen bánnak vele, de szörnyű a fogság és a kémkedés. Megalázottságában avval vigasztalódik, hogy Krisztus Urunk még több megaláztatást és fájdalmat szenvedett. Sajnálja a szerencsétlen Magyarországot, de ő nem akart rosszat. A jogsértés és a gyáva meghunyászkodás végeredményben úgy sem fog használni az országnak. A becsületes és jogos út vezet csak a boldogság felé. A kormányt nem fogadja, mert az általa kinevezett kormánnyal szemben fegyveresen lépett fel. Az esetleges detronizálást nem ismeri el törvényesnek. Nem hisz a nagy és kis entente fenyegetéseinek komolyságában. A prímás hasztalan igyekezett az ellenkezőt bizonyítani. A bánásmód ellen nem panaszkodott a király. Csak a szörnyű őrzés bántja. Azonkívül lapokat és olvasnivalót kért. Környezetének eltávolítása is nagyon bántja. Kérte, hogy Ostenburgot ne ítéljék halálra. Rakovszkyval, Andrássyval és Gratz-cal bánjanak kegyesen. Amint a prímás befejezte tárgyalását a kormány megbízottaival, átment a néhány száz lépésnyire keletnek fekvő villába Rakovszkyt, Andrássyt és Gratzot meglátogatni. Siménfalvy ezredesparancsnok és én kísértük el. Az ezredes és én a foglyok szobájában maradtunk. A prímás a verandán beszélgetett a foglyokkal, akik kifejtették politikai nézeteiket s kifejezték az akaratot, hogy mielőbb Bpestre kerüljenek. Siménfalvy ezredes közölte velem, hogy Rakovszky és Andrássy még ma a prímás külön- vonatával fognak Budapestre utazni. Gratz ittmarad a király mellett. Boroviczény Aladár és neje, Schőnborn Ágnes is ittmaradnak. A király iszonyúan ideges volt, mikor neki a környezet eltávolítását jelentették. A jelentést tevő ezredesnek kétszer is kínálta a kardját, amelyet mint fogoly nem viselhet, már pedig őt fogolyként kezelik. Miután a prímás visszaérkezett a fogoly kir. miniszterektől, meglátogatta a tihanyi apátot, a 82 éves Halbik Cipriánt és megtekintette a tihanyi templomot. A tihanyi alsótemplom még árpádkori, benne 111. Endre sírjával, amelyet egy kereszttel díszített egyszerű kőoszlop jelez. A felső templom rokokó-stílben épült. Gyönyörű fafaragásait Stuhlhof mester készítette. Megérkezett Bethlen miniszterelnök válasza. Kánya, Csáky és Soós tábornok, akit rövid időre fogadott a király a prímás intercessiojára - a prímásnál tanácskozásra gyűltek össze. Közben a prímást hivatta a Fölség, aki a prímásnak még valami fontos megbízást adott. Bethlen szeretné, ha a prímás tovább maradna Tihanyban. De a prímás ragaszkodik az elutazáshoz. Délután egy órakor közös ebéd volt a refectóriumban. Hinaulx (? ) francia alezredes mellett ültem, aki a király komoly őrzését szükségesnek tartotta, mert szerinte az élete nincs biztonságban bizonyos árnyalatú magyar tisztek részéről. A kolostor folyosóján egyszer láttam a királynét. Alakját a Balatonra nyíló ablak hátulról világította meg. Nagy fekete haja gyászkeretként vette körül fájdalmas arcát. Erőltetett mosolyra nyílott ajkain végtelen bánat ült. Aszott alakja mint az imbolygó árnyék. Szemében valami fanatikus tűz, a gyötrelmek láza, vagy a reménység fáklyafénye. Délután 2 óra után utaztunk: a prímás, Soós tábornok, Csáky Imre és én. A különvonat várt az aszófői állomáson. Andrássy és Rakovszky szuronyos őrök között a második waggonban ültek és boldogan köszöntötték az érkező prímást, mintha neki köszönnék, hogy ily váratlanul utazhatnak ők is Budapestre, ahol őket bizonytalan végzet várja. A vonat a Balaton mellett haladt. Sokáig látszott Tihany, amely most egy síró nemzet sóhaját visszhangozza. Lassan köd ereszkedett, az eső szemergett, a Balaton háborogni kezdett. Ugyanaz történt a mi lelkűnkben. Budapesten a Kelenföldi pályaudvaron leszállunk. Egy alezredes belép Andrássyhoz és Rakovszkyhoz. Az őrséget elszólítja, a két foglyot kéznél fogja és udvariasan egy autóhoz kíséri, amely az államfogházba indul. őeminenciája egyenesen a miniszterelnökségre hajt, ahol Bethlen és Bánffy fogadják. Már mindent tudnak. Meghallgatják a részleteket, azután megmutatják a szövetséges nagyhatalmak követeinek határozatát, hogy a királyt az entente veszi őrizetbe. Egy angol hadihajón viszi Konstanti-
