Reisz P. Pál (szerk.): Az Esztergomi Ferences Gimnázum Jubileumi évkönyve 1993 (Esztergom, 1993)

II. Tanáraink

1971-72-ben Amerikába hívják egykori esztergomi rendtársai, hogy a New Brunswick-i magyarok Szent László-templomát varázsolja újjá. A század eleji neogótikus, nagyméretű templom főhelyén a Megváltásunk Titkát, a fénylő kereszt jelképiségét sejteti meg, míg az üvegablakok és a további falkép a magyar szenteket mutatják be mint példaképeket az Istenhez vezető nehéz úton.

Hazafelé jövet hosszabb időt töltött Bemben a magyar plébánián, egykori rendtársánál, amíg betegségéből fel nem épült. Az itt készült táblaképek is (ma: gimnáziumunk betegszobájának folyosóján láthatók), mint minden szentbeszéde, gyóntatása, Asztrik atyának a Szentháromság szeretetében élő, imádságos lelkületébe engednek bepillantást. „A csendben és imában nyeri vissza az élet a maga igazi értékét” — olvassuk a Csend - Magány - Imádság című végrendeletében, a Marana Tha 1990. 3. számában.

Élete utolsó nagy művei az 1985-88-ban épült győri Szentlélek-templom üvegablakai és falképei. A kétszintes templom a Szentlélekben újjászülető kereszténységünk ékesszóló bizonysága. Ezt elsősorban Asztrik atya mély, meleg, tüzes színekkel világító ablakképei sugározzák. Az altemplom főhelyén a dicsőségesen feltámadott Krisztust láttató alkotását Szent Mihály és Ráfael arkangyal és a Nyolc boldogság Mennyországát idéző táblaképek veszik körül.

1990-ben a bécsi ferencesek adták ki a Rózsafüzér titkaihoz készített képeit színes füzetben. 1991-ben nálunk is megjelentek Asztrik atya képmeditációi, amelyek a magyar teológiai és misztikus irodalom egyik legnagyobb kincsét alkotják. (Elmélkedések a rózsafüzér titkairól, Esztergom, 1991.)

97