Reisz P. Pál (szerk.): Az Esztergomi Ferences Gimnázum Jubileumi évkönyve 1993 (Esztergom, 1993)
I. Történeti áttekintés
bejárat felől, a szokatlanul tágas, nagy orgona-karzat után, az első oldalkápolnákban, kétoldalt, baldachinos oltárépítmény többszörösen megtört párkányzatát, a középen kis félkupolával, egy-egy oszlop tartja a mögötte lévő félpillérrel. A párkányzat előtt, díszes arany kartus alól arany bojtos-rojtos ezüst függöny csüng, két oldalra felhúzva, hogy feltárulhasson az oltárkép. Egyik eredeti oltárkép sincs ma a helyén, jóllehet mindkettő megvan a rendházban. A baloldali oltáron a sárkányt ölő Szent György lovas képe állt. E képpel a Rend Széchenyi György érseknek, a ferencesek 1717. évi Esztergom-belvárosi újrakezdésének legfőbb segítőjének kívántak emléket állítani. Felette, az orommezőben, Szent Vendel, a pásztorok védőszentje jelenik meg juhai körében a négykaréjos keretbe foglalt festményen. A szentéletű pásztort, akit a VII. században apáttá választottak a szerzetesek, igen tisztelték a ferencesek. Szent Vendel, mint pásztor Trierben élt, Schram Lukács szülővárosában. E kép arra enged következtetni, hogy az oltárok tematikai programjában, a rendi elöljárók mellett, a tudós művésznek is szerepe lehetett. A képet később, feltehetően 1914-ben, átfestették, ma ebben az állapotban látható. A jobboldali oldalkápolna eredeti oltárképe Alkantarai Szent Pétert ábrázolta. E kép ma a rendház első emeleti folyosóját ékesíti. A XVI. század első felének nagy ferences reformátora, rendfőnök, az ima és az elmélkedés mestere, feltartott, kitárt karral, elragadtatva imádkozik a hatalmas kereszt előtt. A keresztet két fatörzsből ácsolták össze, és egyedül a töviskorona látható rajta. Az aszkéta szerzetes térdelve, balra fordulva jelenik meg. A kép jobb felső sarkából két kis kerubfej tekint a szentre. Ok a transcendentiát, Isten világát jelzik, ahová az ima és az elmélkedés emeli a lelket. E kép helyén ma az oltárkép a Feszületet ábrázolja a tisztítótűz felett. Krisztus keresztje ugyanis a szenvedő lelkek egyetlen reménysége. A kép a mai állapotában XIX. századinak tűnik. (Lehetséges, hogy barokk festmény XIX. századi átfestéssel, talán éppen az 1718-ban állított Porciunkula-oltár képe, amely, esetleg 1914-ig, a mai Szent Ferenc-oltár szobrainak felállításáig, a baloldali második oltár képe volt. Tematikában jól kapcsolódhatott hozzá a Szent József halálát ábrázoló oromkép.) Az orommezőben a négykaréjon keretben Kapisztrán Szent János (1456) neves ferences prédikátor, a nándorfehérvári győzelem segítője jelenik meg a keresztes vitézek zászlajával, a vörös alapon nagy fehér kereszttel. A háttérben a csatamező látszik. Az orompárkány felett, mindkét oltár tengelyében faragott, aranyozott kereszt emelkedik, amelyet egy-egy heves mozgású, színes ruhás angyal kísér íves párkány indításon ülve. Az oltárkép alatt közvetlenül a menza feletti fülkében, mindkét oltáron a ravatalon fekvő papot ábrázoló kis szobor látható, amely az oltárlapba elhelyezett ereklye valóságos szentre utalását teszi szemléletessé. A következő, a középső oldalkápolnák oltárépítménye dinamikusabb, gazdagabb faragásé, a két szélső oszlop törzse lendületesen csavarodó: az északi oltáron egyetlen vastag törzs kígyózik merészen felfelé, a déli oltáron két vékonyabb ág ölelkezve csavarodik az aranyozott korintusi oszlopfőhöz. Előttük egy-egy kannelurázott oszlop áll az architrávot tartva, amely felett többszörösen megtört szegmentíves timpanon emelkedik. Az orommezőt ugyancsak kisebb csavart oszlopok kísérik, amelyek dinamikája a főrész csavart oszlopait könnyedebb ritmusban ismétli. A koronázó párkány 69
