Reisz P. Pál (szerk.): Az Esztergomi Ferences Gimnázum Jubileumi évkönyve 1993 (Esztergom, 1993)
I. Történeti áttekintés
1722-ben Kuklendemé báró Trückl Katalin Benigna Lorettói-kápolnát alapított ott, a templom déli oldalához, amelyet gazdagon berendeztetek és felszereltetett. Az oltárkép Jézus születését ábrázolta, előtte ezüst kereszt és négy ezüst gyertyatartó állt. Készíttetett ezüst kelyhet paténával, két ezüst ampullát, ezüst csengőt, kazulát, a hozzátartozókkal, missalét ezüst csattal és két oltárterítőt antipendiummal. A kápolna oldalfalait freskókkal díszíttette: az északi falon a Madonna mellett Szent Katalin és Szent Péter áll, a nyugati falon a Madonna mellett egy vértanú szűz áll, az ablak felett a San Damiano-i kereszt festett képe, majd ismét a Madonna és Szent Antal apát, és az eredeti kegykápolna romos téglafalát utánozó festéssel díszíttette. A bárónő, a ferences III. Rend tagja minderre az 1722. évi végrendeletében 2000 Ft-ot hagyott, míg a mindennapi, örökös szentmisékre 5000 Ft-os alapítványt tett. 1726-ban a bárónőt e kápolna kriptájában temették el. A vörösmárvány sírkőlapja a címerrel ma is látható a kápolna padlózatában. A Lorettói-kápolnák a XVI-XVIII. századi, főképpen ferences templomok kedvelt része, különösen Közép-Európában. Ezek sorában is jelentős az esztergomi kápolna. Az újabb régészeti és történeti kutatás bebizonyította az itáliai Loretto-beli Szent Ház hitelességét. Az 1294. szeptemberi dokumentum szerint Niceforo Angeli Epiros-i uralkodó, amikor lányát Ithamárt II. Anjou Károly nápolyi király fiához, II. Anjou Fülöphöz adta feleségül, átvitette Itáliába tengeri úton a kincseit, közöttük az Istenanyja Mária Szent Házából hozott szent köveket és egy fatáblát, amelyen a Madonna az ölében tartja a kis Jézust. A legenda az Angeli családnevet változtatta angyalokra, és így keletkezett az angyalok által átvitt Názáreti Házról szóló elbeszélés. Az 1954-60. évi régészeti ásatás Názáretben megtalálta az elbontott ház alapozását, amely a ma is látható barlanglakás előtt állt. Az 1962-65. évi lorettói ásatás pedig igazolta, hogy a „Szent Háznak” az alapozása XIII. századi, és a ház falainak anyaga időszámításunk körüli, palesztinai, tehát eredeti. Lorettóban a XIV. században fallal vették körül a kis házat, és az 1470-es évektől épült a mai pompás bazilika a ház köré. IX. Pius pápa 1852-ben bullát adott ki, amelyben kijelentette, hogy Loretto a Szent Szűznek szentelt kegyhelyek között az első helyen áll, mert a Szeplőtelen Fogantatás helye, továbbá az Angyali Üdvözlet, a megtestesülés helye. Mária itt mondott igent Isten tervére. 1854 az Immaculata-dogma kihirdetésének éve. Esztergomban 1855-ben hirdetik ki ünnepélyesen, és a ferencesek ekkor újítják meg a Kuklendemé által építtetett Lorettói-kápolnát. Ekkor egyszínűre festik ki a kápolnát, eltüntetve a barokk képeket, amelyeket csak 1964-ben bontottak ki. Még a XVIII. század második felében pompás kovácsoltvas ajtóval gazdagították a kápolnát. Feltehetően a templom egyik jótevője adományozta a város egyre nagyobb számú nemesei, gazdag előkelőségei közül. Talán maga Hadik András, Mária Terézia generálisa, akinek háza a Kossuth Lajos u. 38. szám alatt állt. Lányát, Hadik Mária Teréziát az esztergomi ferences templomba temették el 1758-ban. 1735-ben készült az Alkantarai Szent Péter-oltár, 300 forintért, amelyet báró Sándor Mihály adományozott. Ugyanebben az évben a Szent György-oltárra Juarics György ugyancsak 300 forintot adott. Ez oltárok képeit a rendház szentély melletti folyosóján 64
