Reisz P. Pál (szerk.): Az Esztergomi Ferences Gimnázum Jubileumi évkönyve 1993 (Esztergom, 1993)

I. Történeti áttekintés

lődését, majd a Basa utcai kert került egy lakótelep útjába. E kisajátítások kapcsán létesült a jelenleg működő hizlalda.

Erekre az évekre esik a tornaterem parkettájának javítása. Mozgott, életveszélyes lett. Szegények voltunk, anyagot nem nagyon lehetett kapni. Segítségünkre sietett Pataki Károly, régi jó barátunk. Összeköttetése révén sikerült Budapesten párnafának valót venni. Lovaskocsival szállítottuk Esztergomba. A vakpadló anyagát az űn. díszterem padlásáról bontottuk le. P. Antal, Fr. Boldizsár, Peregrin és Geláz testvérek sajátkezi munkájukkal végezték.

Az intézet célkitűzései közé tartozott, hogy egyetlen diákot és tanárt sem küld el anyagiak hiánya miatt. Valamint felveszi mindazokat, akiket annak idején „osztályidegennek” neveztek és ezáltal minden tanulási lehetőségtől elestek. Ugyancsak tervszerű törekvés volt, hogy előnyt biztosít azoknak a jótanuló fiúknak, akik lakóhelyük (falusi lakóhely) miatt nem voltak gimnáziumköreiben.

Évek múltával már nem kellett napi gondokkal birkózni... P. Oszkár szerette volna a „dísztermet” használhatóvá tenni. Tervet is készített. Anyagiak hiánya miatt csak őrizni lehetett. P. Reisz Pál elkérte e terveket azzal, hogy legalább „álmodni tudjunk” róla. Azóta hála Istennek, az álomból a tervezettnél sokkal gazdagabb valóság lett.

Visszatekintve a kezdetre, az újrakezdésre és a folytatásra, úgy gondolom, hogy a Gondviselés legnagyobb ajándéka: mindig voltak olyan álmodok, álmodói és munkálói a jövőnek, mint P. Arisztid. Hogy mindig voltak, akik a nyomukba léptek mint bátor, jövőbe tekintő ferencesek, akik ilyen szellemben éltek, dolgoztak és nevelték az ifjúságot.

52