Reisz P. Pál (szerk.): Az Esztergomi Ferences Gimnázum Jubileumi évkönyve 1993 (Esztergom, 1993)

I. Történeti áttekintés

kadtunk el egymástól. Minden 5. évben találkozunk hol többen, hol kevesebben, (sajnos páran örökre eltávoztak közülünk). De mind az élőkről, akik nincsenek jelen, vagy akik eltávoztak örökre, azokról is mindig megemlékezünk.

A legutóbbi találkozónk 1987 júniusában volt, szép számmal voltunk jelen. A szokásos névsorolvasás után mindenki elmondta, mi történt vele az elmúlt esztendőkben, amikor utoljára láttuk. Akik nem jöttek el, levélben válaszoltak. Természetesen ilyenkor kedélyes csevegés közben felemlítjük a szép időket, mikor együtt ültünk az iskolapadban, és szeretettel gondolunk vissza tanárainkra is. Minden alkalommal együttesen misét hallgatunk, amit hosszú ideig P. Szalóczy Pelbárt igazgatónk tartott. Sajnálatos betegsége miatt, most Dr. Huszár Jeromos, volt osztályfőnökünk tart misét és feledhetetlen, mindenki számára épületes szentbeszédet. Utána együtt ebédelünk a ferencesek kitűnő konyháján és még jó darabig elbeszélgetünk. A legutóbbi ilyen beszélgetéskor merült fel, hogy meg kellene írni az iskola történetét. Párák Bandi ezt rám testálta. így most jól vagy rosszul, de szerény tudásomhoz mérten igyekeztem megörökíteni azt.

Jó lenne még kiegészíteni (amit Debnárik Jancsi tehetne meg) ezt a kis történetet azzal, hogy iskolatársaink közül ki mire vitte az életben, hogy vette hasznát az iskolának, vagyis hogyan boldogult. Remélem, erre még lesz mód, és legközelebb újra találkozhatunk. Annyit azért tudok, hogy minden egyes tanulótárs, aki abban a szerencsés helyzetben volt, hogy a ferencesek gimnáziumába járhatott, egész emberként, legjobb tudása szerint tölti be hivatását és a rábízott feladatokat.

Azzal zárom soraimat, hogy ismételten köszönetét mondok mindazoknak, akik lehetővé tették számunkra, hogy tanulhassunk, és azt, hogy ugyanakkor megismerhessünk olyan embereket, akik egész életünkön át eszményképeink maradhatnak.

47