Reisz P. Pál (szerk.): Az Esztergomi Ferences Gimnázum Jubileumi évkönyve 1993 (Esztergom, 1993)
I. Történeti áttekintés
jű szigeten kisebb-nagyobb telkeket vásárolt meg, körülbelül 24 db kisebb földet. Ezeket cserékkel tagosítják és 9 holdnyi területet hoznak össze. Richárd atya a testvérekkel és a fiúkkal sok fát és cserjét ültetett. Ebben mi is részt vettünk Illés testvér és Kelemen atya közreműködésével. 1933 óta Arisztid atya a rektor. 2600 cserjét ültettek el a fiúk egy fővárosi kertész rajzai szerint. (1935-36) Megépítik a nagy futballpályát; ezt az alsósok részére két pályává alakították, ugyanis keresztben is voltak kapufák. A kicsinyek részére még négy kisebb pálya állt rendelkezésre. Ezenkívül a tribün mögött két teniszpálya. A parkok, fák, cserjék, faritkaságok, virágos díszkertek a nagy telek sarki részeit foglalják el. Ennek célja a kerti iskola létrehozása. Később erre is sor kerül. Különösen a bombázások idején tett jó szolgálatot. Számos órát itt tartottak meg. A várban végzett ásatások földjéből 1000 fuvamyit olcsó pénzen vettünk meg, és azt a szigeti telken terítették el. A Nagy-Duna felől 130 m hosszú kőfalat húzattak. Ez kisebb áradás ellen is védett. A többi részen pedig végig betonoszlopok közötti drótkerítés védte az idegenektől a telkünket. 1939-ben a nagy tribünt is Arisztid atya építtette: gyönyörű rálátással a Bazilikára, így alakult át az ország egyik legszebb pályájává a szigeti sportpályánk. Ezt megelőzően Arisztid atya figyelme már arra is kiterjedt, hogy a járványos betegeket elkülöníthessük. Ezért a szigeti sportpályával szemben — a mai Műszeripari Művek helyén — 6 holdnyi területet vett meg 3 épülettel, öntözhető konyhakerttel, melyet később hizlaldával egészítettek ki. Itt volt cserkészház, csónakház, hadimúzeum P. Florid vezetésével. A Dunán már 1931-ben volt csónakparkunk. Az első csónakunk a „Napsugár” névre keresztelt óriási, veszélytelen, fel nem borulható motoros csónak, melybe egyszerre 24 kisdiák ülhetett. A csónakszentelést hangulatos iskolai ünnepély és halászlé fogyasztása tette felejthetetlenné. Ezenkívül a csónakpark részeit regatták, ladikok, kis motoros csónakok alkották. A vízi élet, a csónakázás, mindennapos úszás, gőzfürdő, kirándulás a hegyekbe, a hajókirándulások színessé tették intézeti életünket. Az iskolai zászlószentelés is nagy ünnepélyességgel zajlott le. Az első érettségit 1939-ben tették le növendékeink. Közben Arisztid atya elemében van. Fáradhatatlan. Keresztül viszi, hogy a budapesti belvárosi templomunkban külön perselyt állítsanak fel az esztergomi intemátus szegénysorsú diákjai részére. A pesti rendháznak Újpesten, Káposztásmegyeren nagyobb beépített telke volt. Ezt a provincia eladta, és árából 100000 pengőt az esztergomi építkezésekre fordítottak. Az induláskor is Budapest segítette ki Esztergomot. Igaz, hogy Regalát atya sürgetésére Esztergom évenként 3000 pengővel törlesztett. Az irányítás és állandó aktivitás néha tudtán kívül is elragadta Arisztid atyát. Richárd atya mindezt türelmesen viselte. A prefektusoktól és testvérektől pontos megjelenést és lelkiismeretes munkát követelt. Ugyanakkor nagyvonalú volt. Órákon elkalandozott, ha az intézet jövője került szóba. (Legjobban szerette volna az intézetet kivinni a Duna-part- ra, a sportpályával szembe és egy Kis-Duna feletti viadukttal összekötni a sportpályával. Ki a városból!) Közismert, hogy Viktor atyával vitatkoztak, csatáztak Esztergom ügyében. Viktor atya erőssége a hallgatással párosult makacsság volt. Ő nélkülözte Arisztid atya fegyvertárát, az indulatot és beszédkészséget. Viszont övé a felelősség, ezért minden lépését meg kellett gondolnia. Arisztid atya több esetben kész helyzet elé állította Viktor atyát. Emiatt meg nem értés és bizalmatlanság keletkezett köztük. A II. 31
