Reisz P. Pál (szerk.): Az Esztergomi Ferences Gimnázum Jubileumi évkönyve 1993 (Esztergom, 1993)

VI. Az élet megy tovább

P. Szabó József OFM

A szigeti pályánk története 1989. december 16-tól

Az 1951-ben jogtalanul elvett szigeti sportpálya és arbortéum területének kezelői jogát a fenti időpontban kapta vissza intézetünk. Az állapotát jól mutatják a következők:

1. A szolgálati lakás lakhatatlan állapotban volt (bedeszkázott ablakok, beszögelt

ajtók, szétvert cserépkályha, elrohadt parketta, szemét).

2. Az öltözők zárhatatlanok, a berendezési tárgyai (szekrények, zuhanyzók)

összetörve.

3. Az épület beázik, statikailag fontos pontokon súlyos repedések és törések

látszanak.

4. A kutyaszorítói (nyugati) oldalon szinte teljes egészében hiányzik a kerítés,

annak nyomvonalán bokrok, kisebb fák nőttek.

5. A volt salakos edzőpályán 2 méternél magasabb a gaz - az első árvíz után

elmaradt gyomtalanítás következtében.

6. A területen áthaladó nagyfeszültségű vezeték kiépítése idején kivágott vagy

legallyazott fák "maradéka” ott hever, ahová ledőlt.

7. A futballpályán - az alkalmankénti nyírás miatt - a fű állománya nagyon

leromlott.

8. A folyamatos karbantartáshoz (például fűnyírás, pályaöntözés) hiányoznak vagy

rosszak az eszközök.

9. A futópályának - amely Esztergom város egyetlen szabályos méretű, 6 pályás,

minősített futópályája! - csak kis része használható - ugyancsak a gazosodás

miatt.

Amikor 1990. február 24én elkezdtük a munkát, a legsürgősebb feladat a kerítés pótlása, illetőleg kijavítása volt. A sportpálya és a kertünk közti kerítést lebontottuk. A bontáskor nagyon vigyáztunk a drótfonatra, hiszen azzal tervünk volt: abból akartuk kipótolni a nyugati oldali kerítést. Ott azonban előbb meg kellett tisztítani a helyét. Keserves favágó munkával sikerült csak. 1990. április 5-én tudtuk kifeszíteni a drótot. A nagy-dunai (északi) oldalon később sikerült azt elérni, hogy lett kerítésünk.

Közben folyamatosan dolgoztunk azon is, hogy a mérhetetlen gazt kiirtsuk. Bár sok minden hátráltatott bennünket - szerszámhiány, feltörések, lopások -, mégis 1990 évvégére látható volt küzdelmünk eredménye. Nagy segítség volt ebben a beszerzett WOLF típusú fűnyíró is.

Sokat dolgoztak ebben a félévben diákjaink. Szabadidejükben 2000 munkaórát áldoztak arra, hogy a sziget "állapota" javuljon. Ezt ismerte el az intézet azzal, hogy a kiemelkedően dolgozókat megosztott Becsület-díjat kaptak. Ők a következők voltak:

281