Reisz P. Pál (szerk.): Az Esztergomi Ferences Gimnázum Jubileumi évkönyve 1993 (Esztergom, 1993)

IV. 60 éve alapították a Ferences gimnáziumot

A szentmisében hálát adtunk Istennek a hat évtized eredményeiért. Méltó és igazságos, hogy köszönetét mondjunk az embereknek. Köszönetét mondjunk az intézetet fenntartó egyháznak, az egyház vezetőinek, püspökeinknek, a püspöki karnak.

Köszönetét mondunk azoknak, akik óriási áldozatokkal létrehozták és fenntartották. Az alapítóknak, az itt tanító régi és jelenlegi tanároknak. Elhangzott már többször a neve Nagy Arisztidnek, Arisztid atyának, de azt hiszem, hogy itt megint meg kell említenünk. Megszállottként bábáskodott az intézet létrehozásában, és töretlenül munkálkodott annak fönnmaradásán.

És ki kell emelnem a szülők áldozatosságát, akik sokszor emberfeletti anyagi áldozatokat, munkahelyi hátrányokat, evilági előmenetelről való lemondást vállaltak azért, hogy gyermekeiket hitben, Krisztus szeretetében nevelhessék.

És itt meg kell emlékeznünk a különböző katolikus segélyszervezetekről. Igaz, sokáig ezeknek a támogatását lehetetlen volt igénybe vennünk. De amikor lehetett, mellettünk álltak, hogy a keresztény szeretetről tanúságot tegyenek.

Külön kiemelem a Kirche in Not szervezetet, amelynek osztályvezetőjét itt köszönthetjük főtisztelendő Szőke János vikárius úr személyében. 1975 óta — mondhatni rendszeresen — támogatták intézetünket, az átalakításokat, építkezéseket.

Köszönet a német és holland ferences testvéreknek, akik a tornatermi szárnynak a befejezését, tulajdonképpen fölépítését biztosították. És megemlítem boldogemlékű XXIII. Jánost, aki az általa elnyert Balzan-díjból jelentős összeget adományozott intézetünknek, a legnehezebb időkben.

Azt hiszem, a fölsorolás nem teljes mert az itt jelenlévő volt növendékek gyakran adományaikkal segítik intézetünket.

Itt köszönetét kell mondanunk ellenségeinknek is, akik nehezítették, akadályozták fejlődésünket, és ezáltal talán keményebb, összeszedettebb munkára, akarásra késztettek bennünket. Külön hálával kell azokra gondolnunk, akik kiszolgálták ugyan azt az elnyomó gépezetet, amelynek részei voltak, de nem adtak hozzá egyéni gonoszságot, és ezáltal bennünk reményt ébresztettek az emberben.

Kedves Ünneplő Közönség! A jelen és a jövő kérdései meredeznek előttünk. A jelen: hála a megváltozott helyzetnek, hazaérkeztünk. Egyenrangú testvérként élhetünk itt az országban, elfogadott minket a magyar vezetés, ennek a magyar államnak a kormányzata, elfogadott a társadalom.

A jövő: Ez az iskola politikai rendszerektől független, minden időre szolgáló értékek szolgálatára vállalkozott. Ezeket az örök értékeket szeretné az iskola megtartani, szolgálni: hűen az egyházhoz, hűségesen a hazához, hűségesen a magyar néphez! Úgy legyen!

196