Reisz P. Pál (szerk.): Az Esztergomi Ferences Gimnázum Jubileumi évkönyve 1993 (Esztergom, 1993)
III. A mindennapok szépsége
Az egyik srác szerint — színészhallgatónak vették föl a Nemzeti Színitanodába — Frankásnak lenni nagyszerű dolog! Egymás szavába vágva fogalmazzák, talán maguk számára is első alkalommal, most, amikor végleg távoznak: — Mert együtt lehettünk, mert a tanárok és diákok közel éltek egymáshoz. Ha este tízkor jutott eszembe, akár tanulmányi ügyben, vagy bármi más miatt, bekopoghattam az atyák szobájába. Fiatal, nagyszerű tanárok a „csuhák”! A ferences szellem... Befejezetlen mondatok, találgató, öröm-érzelmektől olykor tűlbillenő szavak. Ám igazak, s minek közbevetni: a lényeg úgyis megfogalmazhatatlan. A lényeg: amitől az iskola az, ami, s amiért 1989 őszén a diákok aláírásgyűjtő akciót kezdeményeztek, tüntetni akartak: az ő iskolájuk is kapjon állami támogatást, hiszen addig évtizedeken át kizárólag a szülők által fizetett ellátási és tandíjból, valamint a püspöki kar által nyújtott támogatásból tartották fönn magukat. Egyre fenyegetőbbé vált a veszély, a szülők egy része képtelen lesz fedezni a növekvő költségeket. A tüntetésre azonban nem került sor, mert időközben megkapták a fejkvótát. „Óriási segítség volt ez számunkra és természetesen a szülőknek is. Addig évi tizenkétmillióból, ma viszont negyvenmillióból gazdálkodhatunk. ” — Megható volt a diákok aggódása az iskoláért — emlékezik Pál atya, miközben odakinn a folyosón rikoltó-vidám kacaj árad: egy újabb érett frankás diák hangja. 188
