Reisz P. Pál (szerk.): Az Esztergomi Ferences Gimnázum Jubileumi évkönyve 1993 (Esztergom, 1993)
III. A mindennapok szépsége
Sill László Riport Barsi Balázs atyával Kedves Balázs Atya! — A nagyhéten hagyományosan sok vendég ünnepelte itt a Húsvét misztériumát. Mondana néhány szót a lelkigyakorlatról? — Már évek óta a nagyhétre kiürült kollégiumot vidám, fiatal családok foglalják el. Idén 270-en voltak itt nagycsütörtök déltől hüsvétvasámap délig, hogy a szerzetesközösséggel együtt ünnepeljék meg Urunk húsvéti titkait. Különös lelkigyakorlat volt ez: nem beszédek sorozata, hanem fölkészülés a szent szertartásokra. 1500 évig a kereszténységnek nincsenek — nem voltak — lelkigyakorlatai, hanem volt a hosszan, ünnepélyesen végzett szent liturgia, amelybe elmerült a közösség, sok-sok csenddel. Az ünnepeket úgy szentelték meg régen, hogy nem dolgoztak, és minden tevékenységüket arra fordították, hogy Istennel és egymással kapcsolatba lépjenek. Ezek a családok nagyon felszabadultak voltak, mert nem kellett a fáradt asszonyoknak kitakarítani és főzni, hanem ráértek ünnepelni, és a gyermekekre is külön vigyáztak. Volt egy „Titkok szobája” nevű terem, ahol a gyerekek lerajzolták, lefestették megdöbbentő művészi erővel, amit ünnepeltünk. Én azt hiszem, hogy a mostani ferences diákok is gondolhatnak majd erre. Hiszen nagyon sok ferences diák jött vissza; valamiképpen szellemi és lelki otthonuk maradt az intézet. Mondanom sem kell, hogy miközben mi másoknak ünnepet szerveztünk, és nem azzal törődtünk, hogy mi most ünnepelünk vagy pihenünk, valamilyen módon visszaáradt ránk is az ő ünnepük. Egy igazán jó szerzetesközösség, vagy főleg a pap olyan, hogy kiosztja a kenyeret, de magának semmit sem tart meg. Majd az Úr gondoskodik arról, hogy ne haljunk éhen, értve ezt a lelkiekre. Nagyon gazdag, szép ünnepünk volt, és valóban megújult a szerzetesi közösség. — A közelmúltban avatták Boldoggá Duns Scotus-t, a középkor egyik meghatározó teológusát. Hallhatnánk erről, illetve magáról Duns Scotus teológiájáról? A mai teológiai irányzat visszatérőben van a Duns Scotus képviselte irányzathoz. Igaz ez? — Johannes Duns Scotus-t a Rend mindig is Boldognak tisztelte. És most ezt a pápa is jóváhagyta. Tulajdonképpen nem egy hivatalos boldoggá avatás volt, hanem csak ennek a tiszteletnek a jóváhagyása. Ezt azzal is jelezte a Szentatya, hogy nem szentmise, hanem egy vecsemye keretében hívta segítségül Boldog Duns Scotus Jánosnak a nevét. A Rend számára óriási esemény volt, mert Szent Ferenctől ihletve egy teljesen új teológiai világot nyitott meg számunkra, hiszen azt jól tudjátok, hogy a kinyilatkoztatás egy, az Isten művei azonosak önmagukkal, de különböző oldalról lehet nézni. És Greccióban az Úr megtestesülését ünneplő Szent Ferencnek „fia”-ként ez a zseniális ember arra a gondolatra jutott, hogy Isten Fia nemcsak azért jött el, mert az ember bűnt követett el és azt ki kell engesztelni. Érezte azt a mérhetetlen aránytalanságot, ami a legnagyobb rossz, a bűn, és a legnagyobb jó, a megtestesülés között van. 175
