Reisz P. Pál (szerk.): Az Esztergomi Ferences Gimnázum Jubileumi évkönyve 1993 (Esztergom, 1993)
III. A mindennapok szépsége
magyar és olyan hitbéli elkötelezettséget jelentenek, amelyekre nagy szüksége van a szétrombolt, szétvert magyar társadalomnak. Éppen ezért rendkívüli fontosságúnak tartom, hogy működjenek Magyarországon ezek az egyházi iskolák és a tanítványaik minél több helyen játszhassanak vezető szerepet, de ha nem vezetnek, akkor mindenképpen eleget tegyenek a szolgálatnak. — Következő kérdésünk egy kicsit szorosabban kapcsolódna a ferences rendhez. Nevezetesen az, hogy aktuális-e ma Szent Ferencnek az élet eszméje, és ha igen, miben látja jelentőségét? — Azt hiszem, hogy a XX. század végén vagy a XX-XXI. század fordulóján is mindig időszerű a másik emberért, az emberekért cselekvő egyházi ember. Adott esetben a ferences eszméknek — az emberekért, a másik emberért, s főleg az elesettekért, a szegényekért való élés, a testi, s nem utolsó sorban a lelki ápolás — jelentősége. Nem véletlen az, hogy a szociális eszmék és a szociálpolitikai törekvések tekintetében a 30-as években, az ún. „egri normával”, Pater Oswald-féle magyar normával, olyan jelentőséget adott a szociális gondoskodásnak és a szociálpolitikai szemléletnek a ferences gondolat, ami abban az időben is magyar volt és ma is magyar. — És a harmadik kérdésünk egy kicsit furcsán hangozhat. Mit kell ahhoz nekem vagy bárkinek tenni, hogy 20-25 év múlva miniszterelnök lehessen? — Ez valóban nehéz kérdés. Erre többféle módon lehetne felelni. Én azt hiszem, hogy egészen más körülmények között lesznek miniszterelnökök 25 év múlva ebben az országban, ha az alkotmányos és demokratikus politikai rendszer fennmarad, mint ahogy szeretném remélni és hinni egyértelműen, hogy fennmarad. Ami más politikai pályákat, más politikai utakat fog jelenteni, mint amit a mi utunk jelentett, akik elkötelezetten küzdöttünk fiatal korunktól kezdve azért, hogy ebben az országban a nemzeti függetlenség és egy jobb világ érvényesülhessen. De nyilvánvaló, hogy mi nem gyakorolhattuk a politikai pályán szükséges erényeket és adottságokat, illetve gyakorolhattuk volna, de akkor fel kellett volna adni elveinket, világszemléletünket. A mi válaszutunk az volt, hogy politikai elkötelezettségünk mellett ne gyakoroljuk a professzionista politikai pályát. Remélem, hogy a 25 év múlva miniszterelnökségre vállalkozó politikusok, politikai gyakorlattal, kormányzati, törvényhozói gyakorlattal lesznek miniszterelnökök, nem pedig egyik pillanatról a másikra. Ez nem azt jelenti, hogy magam is nem lettem volna politikai érdeklődésű vagy nem politikai pályára készültem volna ifjú koromban, de az elmúlt esztendők, az elmúlt évtizedek ezt természetesen nem tették lehetővé. Lényeges különbség tehát az, hogy bennünket egy adott történelmi helyzetben erre kötelezett a szolgálat, akik 25 év múlva lesznek miniszterelnökök, azoknak erre fel kell készülniük, mint politikusok. Egyet mondhatok, akár lesz valaki miniszterelnök akár nem, ismereteket kell szerezni, nagyon sok ismeretet. És — ezt inkább az ész kedvéért mondom —, a miniszterelnöki pályának van egy nagy előnye, itt minden felületes ismeretnek hasznát veszi az ember. Úgyhogy ez az egyetlen olyan foglalkozási beosztás, ahol az ember minden, az életben valaha megtapasztalt felületes ismeretének, tapasztalatának közvetlen hasznát veszi és ezt értékesíteni tudja. De azért azt az elvet javaslom mindenkinek megtartván, amit Deák 170
