Reisz P. Pál (szerk.): Az Esztergomi Ferences Gimnázum Jubileumi évkönyve 1993 (Esztergom, 1993)

III. A mindennapok szépsége

— Építészmérnök! Ez a gondolat is modellezés közben erősödött meg bennem.

— Mondd, mennyire izgultál, amikor a 65 x 50 x 55 centiméteres ajándékot átadtad a Szentatyának?

— Nagyon izgultam. Ráadásul még ragasztanom is kellett az egyik kupolát, mert a biztonsági emberek úgy „megnézték”, hogy kimozdult a helyéről.

— Szóval, mentetek az ajándékkal fölfelé a lépcsősoron...

— A Szentatya, amikor meglátta hogy mit viszünk neki, előbbre hajolt a trónusán. Ahogy letérdeltünk eléje, rögtön megfogta a makett széleit és az ölébe vette a bazilikát. Ez nagyon meglepett. Láttam rajta, tetszik az én bazilikám. Mosolygott. Azt kérdezte: Studenten? Mondtam, igen, tanulók vagyunk.

S tegyük hozzá, Borosházi Tamás olyan kiváló tanulója az esztergomi ferences gimnáziumnak, hogy eddigi munkájáért megkapta a Ferences Alapítvány Művészeti Diját. Ó mégis a pápától kapott rózsafüzérre a legbüszkébb. Tamás tervezőmérnök lesz, de ezenkívül van még egy komoly életcélja: szeretné a Szent Adalbert székesegyházat is megépíteni, ami valamikor a bazilika helyén állt.

165