Reisz P. Pál (szerk.): Az Esztergomi Ferences Gimnázum Jubileumi évkönyve 1993 (Esztergom, 1993)
I. Történeti áttekintés
akaratunk a másik testvérre vonatkozóan, csak inthetjük, kérhetjük őt lábát csókolva, de nem lehet akaratunk felette. Azt kéri ettől az elöljárótól, hogy akarata ne abban nyilatkozzon meg, hogy erőszakosan jobb kereszténnyé akarja tenni őket. Mindezekből az idézetekből láthatjuk, hogy konkrét, gondoskodó, a másikkal törődő, személyét tisztelő, örvendező testvéri élet állt Szent Ferenc szeme előtt. Ez a testvériség nem zárkózik önmagába, küldetése pontosan abban áll, hogy ezt a testvériséget fölajánlja mindenkinek, különösen azoknak, akiknek nincsen testvérük, a társadalom peremére szorultaknak, a kivetetteknek, a kicsiknek. A rendnek tehát legalapvetőbb hivatása nem a prédikáció (ez a dominikánusok hivatása, akik prédikáló testvérek), nem is a plébániák ellátása (ez az egyházmegyés papság gondja), hanem akármilyen munkakörben, akármilyen helyzetben ennek az evangéliumi testvériségnek a felkínálása és megosztása, amely történhet nyilvánvalóan egy plébániai keretben, iskolában, intézményben is. Testvéri viszonyba lépni az egész teremtéssel! Szent Ferenc számára a világ nem natura (természet), hanem creatura (teremtés), Isten személyes ajándéka, amelynek szentségi jellege van, mert a világ nem Isten, hanem Isten ajándéka. Soha nem láttunk a történelemben ilyen szerelmes vonzódást mindahhoz, ami létezik. Ennek a vonzódásnak alapja egyfajta testvéri érzés, hiszen a teremtés címén minden létezővel testvéri viszonyba kerültünk. A világhoz való viszonyulásnak egészen új dimenzióit nyitja itt meg Szent Ferenc atyánk, amely nemcsak a leigázásban és a kihasználásban áll, hanem testvéri vonzódásban és megbecsülésben a Teremtő Atya miatt. Kisebb testvérként élni A minor, minores (kisebbek) szónak Szent Ferenc korában társadalmi csengése és jelentése is van. A korabeli társadalmat két képletben lehetne összefoglalni: a piramis képletben, ahol mindenkinek van még egy ura, a legfelsőbb úr a pápa és a császár; vagy pedig a két rétegződést feltüntető képletben: maiores (tehetősebbek, nagy óbbak) és minores (kisebbek). Szent Ferenc édesapja egy új, a középkori társadalomban eddig nem ismert rétegből, a kereskedő rétegből való. Ez az a réteg, amely felrobbantja lassan a piramis képletet, a maiores és a minoresek megkülönböztetését. Testvéri közösségeket akarnak; elűzik a Rocca Maggiore urait, és a lerombolt vár köveiből falat építenek Assisi kommunája köré, és egy új testvéri világot hirdetnek meg. Sajnos mindez megbukik a pénzen. Ferenc mindennek lelkes résztvevője, tanúja, majd kiábrándult szemlélője. Jellemző azonban rá, hogy egy testvéri világ utáni legmélyebb vágyait nem adja föl. Majd az Evangéliumban találja meg azt az alapot, amelyre tényleg föl lehet építeni egy új testvéri világot. Az evangéliumokból leginkább a lábmosás jelenete ragadja meg (Jn 13, 1-8). Erre az evangéliumi jelenetre közösségi struktúrát épít fel: a fejjel lefelé fordított piramis képletét. Úgy rendelkezik, hogy az elöljárók miniszternek (szolgáknak) neveztessenek és szolgálatuk abban álljon, hogy mossák a többi testvér lábát, vagyis 15
