Reisz P. Pál (szerk.): Az Esztergomi Ferences Gimnázum Jubileumi évkönyve 1993 (Esztergom, 1993)
I. Történeti áttekintés
Amikor 1988 késő őszén Assisiben találkozott a Rend összes novíciusmestere, egyes mesterek külön figyelték, hogyan nevezzük meg magunkat: „ferenceseknek” vagy „kisebb testvérnek”. Nem lényegtelen dolog a szóhasználat. Egy egész világot fejezhet ki. Szent Ferenc atyánk döntő fontosságot tulajdonított a névválasztásnak, mert a középkor embere lévén, a Biblia emberének ősi érzékével rendelkezett. Isten maga adta az ember hatalmába a névválasztást. Megtalálni egy közösségnek a saját nevét annyi, mint megtalálni Istentől rendelt hivatását, hiszen az elnevezés a dolog természetét, a dolog lényegét akaija megragadni. Szent Ferenc atyánk a Rend első éveiben még nem adott nevet a Rendnek. Így nevezték magukat: „Assisi-béli bűnbánó testvérek”, mert még keresték a hivatásukat. Aztán egyszer elérkezett a nap, a felismerésnek a napja, amikor így szólt testvéreihez: „Azt akarom, hogy rendünket ezentúl a „Kisebb Testvérek Rendjének nevezzék” (1 Cél 38). A „kisebb testvér” kifejezés evangéliumi illatot áraszt, utalás Szt. Lukács evangéliumára. Sajnos a Rend későbbi történetében a szegénység sokszor külsődleges felfogása körüli viták miatt polarizálódtak a csoportok, és a szegénységviták elfedték ennek a névnek a fontosságát, amely mégis, hála Istennek, a testvéri közösség hivatalos neve maradt. Olyan név, amely Szent Ferenc atyánk szerint alapvetően összefoglalja karizmánkat; prófétai, provokáló erő van benne ma is, a mi számunkra is. Az Assisiben egybegyűlt novicius mesterek is ebben látták lelkiségünk lényegét, Frater Minorrá, Kisebb Testvérré lenni az Evangélium szerint. A jelzős szerkezetben nyilván a jelzett szó a fontosabb. Testvérként élni Szent Ferenc olyan világban élt, amely mindenestől megmozdult, átalakulásban volt. Ennek az átalakulásnak az iránya egy testvéribb, emberibb világ keresése. Kommunák és konfratemitások létesültek, vagyis egyenlőségre, testvéri kapcsolatra alapuló városok és csoportok. De befulladtak, megromlottak, leblokkoltak, mert alapjaik nem voltak mélyek, nem nyúltak a transzcendens világba, hanem csak a politika és a gazdaság rétegeibe. Hogyan is lehetne testvérként élni, ha nincsen közös Atyánk? Nemde ellentmondás ez? A testvériség fogalma rendkívül törékeny, sőt gyanús is lehet, ha nem társul hozzá a mi Atyánk fogalma, hiszen a testvér szó relációt jelent; nemcsak a gyermekek között, hanem a gyermekek és apjuk között is. Az ateista humanizmus a humanizmus csődje, nem lehet ott igazán testvériség, ahol Istent nem ismerik fel Atyának. Ferenc a testvériség új és örök alapját fedezi fel: az Evangéliumban meghirdetett krisztusi alapot. Az ő testvéri élete Isten atyaságának hármas megtapasztalására épül: 1. Amikor utolsó szál ruháját is visszaadta apjának Assisi főterén, a püspök előtt arra a végső meggyőződésre jutott, hogy csak egy Atyánk van, a mennyei. Tőle való az élet, sőt Tőle van a létezés is; állandó áramlásban, állandó születésben van a teremtés. Életének ez a jelenete egy fordított Ádám-jelenet: Ádám fel akar öltözni, vagyis hatalommal akarja övezni magát, mert mezítelensége (ember voltának, teremtmény voltának 12
