Reisz P. Pál (szerk.): Az Esztergomi Ferences Gimnázum Jubileumi évkönyve 1993 (Esztergom, 1993)

Előszó

ELŐSZÓ

Minden iskolának közös célja a tanítás és a nevelés. De minden iskolának van sajátos jellegzetessége, légköre is, amelyet az iskolához fűződő hagyományok, pedagógusok, diákok alakítanak ki.

A ferences iskola sajátossága, hogy a növendékek a magasszínvonalú oktatás és a keresztény nevelés mellett megismerkednek a ferences lelkiséggel is, amely az evangélium szerinti keresztény élet folytonos megújítása mellett hatással volt az európai művelődésre, kultúrára, művészetre, társadalomra is.

Mindenki más-más élményt visz magával az egykori „Alma Mater”-éből. A Temesvári Pelbárt Ferences Gimnázium növendékeinek a leikébe közös vonásként bizonyára maradandóan bevésődött a ferences rendnek a jelmondata: „Pax et bonum”. Magyarra ezt így szoktuk fordítani: „Áldás, Békesség”. A jelmondat kifejezi a ferences szellemnek azt a hatását, amelyet évszázadokon keresztül nyújtott: mások felé békét sugározni, mások számára áldássá válni.

A ferences közösség Esztergomban már Szent Ferenc Atyánk életében elkezdte működését, és ha a történelmi események miatt volt is megszakítás, a város és a környék felé folytonosan a békességet és az áldást sugározta. Hat évtizede pedig a gimnáziumi tanítás és nevelés keretében a fiatalságot is gazdagította ugyanezzel a szellemmel.

Szívből kívánom, hogy a Temesvári Pelbárt Ferences Gimnázium ezt a küldetését eredményesen töltse be a jövőben is. Az iskola padjáiból kikerülő diákok a ferences lelkiségből táplálkozva váljanak békességgé és áldássá környezetükben, az egész magyar társadalomban.

A ferences rendjelmondatával bocsátom útjára a jelen évkönyvet: „Pax et bonum!”

Esztergom, 1993. Húsvétján.

Paskai László OFM bíboros, prímás, esztergomi érsek

9