Miklós Tamás - Négyesi Lajos (szerk.): Huszonhatos hadiemlékkönyv - Váérosunk, múltunk 6. (Esztergom, 2019)

A császári és királyi 26. gyalogezred

aki heves tüzérségi, géppuska- és gyalogsági tűz alatt volt. Innen kiindulva többszöri rohamot intéztünk a 363 magassági pont ellen s megpróbáltuk felvenni az összeköttetést a bal szomszéd felé is. E rohamkísérletek sikerét meghatározta az a tény, hogy a magassági ponton többszörös géppuska- és gyalogsági tűz oldalazta támadásunkat, nagy veszteségeket okozva ezzel. Az ellenség is arra törekedett, hogy az elfoglalt második vonalból kiszorítson bennünket, s ezért szakadatlan támadássorozatot intézett ellenünk. Ennek ellenére legénységünk kitartott és visszaverte az ellenség többszöri rohamát. Állásainkban órahosszat tartó elkeseredett közelharc bontakozott ki puskatussal, szuronnyal, késsel és kézigránáttal. Mind a tisztek, mind az altisztek példaadóan viselkedtek a kézitusában, ezért is volt a nagy tiszti veszteség. Különben a veszteség mindkét fél részéről óriási volt, azonban az ellenségnél ez nem számított, újabb és újabb erőket dobott be. Miután Kurth őrnagy, az I. zászlóalj parancsnoka ezekben a harcokban elesett, átvettem a parancsnokságot a jelenlegi teljes csoport felett Schnábel főhadnagy századával együtt. Közben a 8. századbeli Streng hadnaggyal vettem fel az érintkezést, aki közölte velem, hogy a 8. század (a dandártartalékból) az én csoportomtól jobbra előrenyomul, hogy az ott betört oroszokat visszaverje. Azonban az ellenség a kimeríthetetlennek látszó tartalékaival szakadatlanul folytatta támadásait, miközben a saját tüzérségünk teljesen beszüntette tűztámogatását. Ezért elhatároztam, hogy a birtokunkban levő II. zászlóalj bekerítését kivédjük és Schnábel főhadnaggyal reteszállást alakítottunk ki. Egyben kértem az ezred91