Miklós Tamás - Négyesi Lajos (szerk.): Huszonhatos hadiemlékkönyv - Váérosunk, múltunk 6. (Esztergom, 2019)

A császári és királyi 26. gyalogezred

őrs segítségével sikerült elcsípni egy három főből álló orosz járőrt. Behozzák. Martsa kapitány, az 5. század parancsnoka azonnal megkezdi kihallgatásukat. És az oroszok vallanak: - Két és fél zászlóaljnak vagyunk az előőrsei...! Támadás készül... Az orosz zászlóaljak felfejlődve közelednek...!

Nincs vesztegetni való idő. Martsa kapitány rögtön telefonjelentést ad le az ezredparancsnokságnak. És öt perc múlva repülnek a parancsok mindenfelé. Dolgoznak a telefonisták!

„Az egész ezred készenlétben...! Alarm! Alarm...! Fegyverre! Mindenki a helyére! A 2. század fele és a 8. század tartaléka. A huszonhármasok tartaléka is segít! Ellentámadást végrehajtani!"

Percek alatt megmozdul az egész front, amire elhangzanak a parancsok. A novemberi éjszaka többé nem a komor csend éjszakája... A 7. század vonala előtt fülsiketítő dörrenéssel robban az első kézigránát és a dörrenés nyomán felhangzik az első sebesült jajkiáltása. Az oroszok mintegy 60-70 lépésnyi szélességben már bent vannak állásainkban. Az éj leple alatt átvágták a drótokat és behatoltak a 7. század árkaiba. A csend éjszakája pillanatok alatt átalakul az irtózat éjszakájává. Kézigránátok durrognak, fülsiketítő fegyverropogás kezdődik az egész vonalon, géppuskák pattognak és szórják halálos záporukat az alattomos támadókra. Az éjszaka kísérteties alakjai mint valami fantomok, birokra kelnek, elbuknak, felállnak, rohannak... A vak sötétség torkában félve, csendben dolgozik a bajonett. Nem tudni kit talál. Ba- rátot-e vagy ellent? Emitt egy baka viaskodik három termetes orosszal, odébb két orosz egymással. Hang82