Miklós Tamás - Négyesi Lajos (szerk.): Huszonhatos hadiemlékkönyv - Váérosunk, múltunk 6. (Esztergom, 2019)
A császári és királyi 26. gyalogezred
zsákmányolt. Itt halt hősi halált dr. Balassa Ödön hadapród. De már szeptember 10-én Rydomil (Wolhynia) mellett haslövés éri Diamant bajtársunkat s pár nap múlva a Bródy-i kórházban alig húsz éves korában hősi halált halt ő is, így sajnos kitüntetését már nem érhette meg. Egész októberben Nowé-Alexiniectől északnyugatra állott az ezred. Bár október 21-én, mivel egy szomszéd hadosztály vonalát áttörte az ellenség, valamelyest az ezrednek is vissza kellett vonulnia, de október 25-én visszafoglalták azt a magaslatot, amit hadosztályparancsnokuk, Hodt altábornagy tiszteletére Hodt-bergnek neveztek el. Eme elhúzódó harcokról hadd mutassak be részleteket Willant Rezső tart. hadnagy naplójegyzete nyomán: 1915. november 2. Komor, sötét éjszaka nehéz mozdulatlanságával takarta be a tájat. Fullasztó novemberi ködpára ólomsúllyal nehezedett a harcosok mellére, akik úgy pihentek hevenyészett vackaikban, akárcsak fáradt vándor az árok partján gyötrelmes út után. A kínos, nehéz csendet alig zavarta egy-egy dörrenés: a tábori őrsök váltottak egymással halálos üdvözletét. A dörrenés zaját visszhangozták a dombok s aztán az is tompán beleveszett az üres, fekete semmibe... Félóránként sustorogva repült fel egy-egy rakéta, hol ideát, hol meg az orosznál. Nagyot pukkant és kékes, foszforeszkáló fényével belevilágított a vak éjszakába. Az ágyúk érctorkai nem okádtak halálthozó tüzet. Pihentek. Távolból egy géppuska monoton kattogása hallatszott, azután elcsendesült az is. A novemberi éjszaka komor, nehéz csendbe fulladt... 80
