Miklós Tamás - Négyesi Lajos (szerk.): Huszonhatos hadiemlékkönyv - Váérosunk, múltunk 6. (Esztergom, 2019)

A kötetről

A kötetről

Az Osztrák-Magyar Monarchia gyalogságának alapvető szervezeti egysége az ezred volt, ami a jelentősebb városokban felépített laktanyákba települt. Békeidőben a rendszeres időközönként a környékről bevonultatott katonakorú férfilakosság kiképzését végezte az egység parancsnoki állománya, háborúban pedig a behívott állomány az ezred állományában teljesítette harctéri szolgálatát. A város és a régió életében fontos szerepet játszott a katonaság, hiszen a 21 éves fiatalemberekből itt neveltek kötelességtudó férfiakat, ez volt az ifjak életének első nagy próbatétele, ahol sírig tartó barátságok és összetartó közösség alakult. Az ezred részt vállalt a város életéből, jelen voltak a közéleti és társasági rendezvényeken, a laktanya fenntartása munkát és bevételt jelentett a településnek. Ezt a kapcsolatot fejezi ki a „háziezred" szavunk.

Esztergom és a régió sajátja a császári és királyi 26. gyalogezred volt, mely a kiegyezés után került ide és annak ellenére, hogy idővel más helyőrségbe költözött, továbbra is a környékbeli fiatalság „vitézlő oskolája" maradt. Az első világháború után a Monarchia felbomlásával megszűntek a közös hadsereg gyalogezredei és csak a veteránok igyekeztek összetartani a csapatot. Hasonlóan más bajtársi közösségekhez, bizottságot alakítottak az ezred emlékműve és háborús albuma elkészítésére, gyűjtést indítottak, találkozókat szerveztek. Sajnos az erőfe7