Miklós Tamás - Négyesi Lajos (szerk.): Huszonhatos hadiemlékkönyv - Váérosunk, múltunk 6. (Esztergom, 2019)

A császári és királyi 26. gyalogezred

lő tartalék támadását segíteni. Úgy gondoltam, mindkét feladatot a völgy túlsó részén állásban lévő Pokomándy Dániel százados részlegével tudom majd végrehajta­ni. Alighogy vonalunkban néhány kiigazítást végeztem, már megjelentek a magaslatokon az orosz előőrsök. Gyorstüzelésünktől meglepve egyelőre nem mertek kö­zelebb jutni. Lent a völgyből és a lejtőn túli részről Ha­lasi zászlós szakaszparancsnok jelenti, hogy az imént ellenséges lovasok és járőrök mutatkoztak, de saját tü­zelésünkre eltűntek. Ugyancsak mozgás látszik Anesini hadnagy állásaiból is. Tüzet nyitottam a völgyben mu­tatkozó járőrökre és a zárt ellenséges csatárláncra. Pár perccel később azonban teljesen lekötötte figyelmemet az újabb ellenséges csoport, mely a terepfedezet mö­gött rejtve, teljes csendben már 5-6 méterre, teljesen körülzárva közelített meg bennünket. A minden oldalról betört ellenség egyenesen nekem tartott. Puskatussal kapott ütéstől elaléltam, de hála bajtársaim védőgyűrű­jének, hamar magamhoz tértem. Browning pisztolyom felmondta a szolgálatot. Tüzelés nem volt a vonalakban, csak midőn fogságba meneteltünk az ellenséges magas­laton keresztül, lőtt a saját tüzérségünk. Végezetül is fel tudtam tartóztatni az ellenség egy jelentős részét, melynek ereje nem a létszámban, hanem tüzérségének és géppuskáinak tevékenységében érvényesült. Meg kell említenem még Anesini hadnagyot és Halasi zász­lóst, kik segítségemre voltak... A huszonhatosok 1915. évi parancsnoka, Tlaskál ez­redes az ügyet a fennálló körülmények figyelembevéte­lével kivizsgálta s az 1915. IV. 6-i ezredparancsot 1918. augusztus 30-án hatálytalanította. 75

Next

/
Thumbnails
Contents