Miklós Tamás - Négyesi Lajos (szerk.): Huszonhatos hadiemlékkönyv - Váérosunk, múltunk 6. (Esztergom, 2019)

A császári és királyi 26. gyalogezred

még jobban célpontot adjunk a tüzérségnek. Mená- zsira és felváltásra a sötétség beálltáig gondolni se lehetett. Különben is az oroszok oly hosszantartó, koncentrált ágyútűz alá vettek bennünket, melyet az akkori szóhasználat szerint dobolótűznek neveztek és sorainkban meglehetősen sok veszteséget okoztak. Gyalogsági ellentámadással csak gyengén kísérleteztek s azt még kezdetben visszautasítottuk.

Hammer hadnagynak és nekem közös fedezékünk volt, ide vezették be a déli órákban a telefont is. Tlaskal ezredparancsnokunk gratulált a sikerekhez s közölte, hogy a támadást ma éjjel folytatja az ezred. Estefelé lebukdácsoltam az ezred- és zászlóaljparancsnoksághoz, ahol részletes jelentést tettem. A három századot éjféltájban váltották fel. A támadást hajnalban folytatták, de Smolnyk falut már nem tudták elfoglalni, mert nagyon sok tartalékot vont oda az orosz. A Kopasz-hegy azonban kezünkben maradt mindaddig, amíg Przemysl eleste folytán egész arcvo- nalrészünket fel nem kellett adnunk.

Szomszédainkról is megemlékezem: a győri ti- zenkilencesek 13 halottat és jelentékeny sebesültet vesztettek a színlelt támadásukban, a honvédek pedig a Trohainec-magaslatnak csak a lábáig jutottak el. A hadosztályparancsnok harmadnap megdicsérte a három század bátorságát és kitartását. E parancs így végződött: „Elvárom a jutalmazási előterjesztéseket".

így végződött háborús ifjúságom legszebb napja.

71